Köznevelés és szakképzés
Magyarország Alaptörvénye értelmében az ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az iskolatípusonként más-más meghatározott időpontig a magyar állam közszolgálati feladata. A korábbi közoktatási, majd a hatályos köznevelési törvény (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről; Nkt.) is ingyenesen biztosított közszolgálatnak tekinti a köznevelési feladatellátást.
Mind az óvodai ellátás, mind az alap- és a középfokú oktatás (ISCED 1–2, illetve ISCED 3) finanszírozásában a költségvetési források játszották, és jelenleg is ezek játsszák a fő szerepet. Amellett, hogy az óvodai nevelés finanszírozása részben önkormányzati feladat, valamint az alap- és középfokú oktatás finanszírozása korábban részben önkormányzati feladat volt, egyes esetekben az intézmények finanszírozási lehetőségeinek bővítése érdekében alapítványokat is létrehoztak és működtettek. A köznevelési (közoktatási) intézményekhez a költségvetési források a fenntartókon keresztül jutnak és jutottak el. 2013. január 1-ig a fenntartók jellemzően a települési önkormányzatok voltak, azonban a köznevelési törvény hatálybalépésével ez a helyzet teljes mértékben megváltozott. Mind a közoktatási törvény, mind az Nkt. ismeri a nem állami fenntartó fogalmát (egyházi, nemzetiségi önkormányzati, valamint magánfenntartók), az általuk fenntartott intézmények finanszírozása nagyban eltér az állami intézményrendszer finanszírozásától.
2013. január 1-től a köznevelési fenntartói feladatokról – az óvodai nevelés kivételével – az állam gondoskodott, 2016. december 31-ig az állami intézményfenntartó központon (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ; KLIK) keresztül. Lényeges változás volt a fenntartói és működtetői feladatok szétválasztása. A 3000 főnél kisebb lakosságszámú települések esetében a köznevelési intézmények működtetői feladatait is az állam látta el, a 3000 fő feletti lakosságszámú települési önkormányzatok pedig fő szabályként működtetői voltak a közigazgatási területükön lévő, önkormányzati tulajdonú, a KLIK fenntartásában álló köznevelési intézményeknek.
A köznevelési intézmények állami fenntartásba vételével a cél az iskolák közötti színvonalbeli különbségek csökkentése, illetve az önkormányzatok eltérő jövedelemtermelő képességéből adódó minőségbeli különbségek kiegyenlítése volt.
Az egyetlen állami fenntartó centralizált működése, valamint a fenntartói és működtetői feladatok elkülönülése a köznevelési intézmények napi működése során számos nehézséget okozott, ezért változtatásokra volt szükség. 2017. január 1-től a KLIK intézményfenntartói feladatait az önálló költségvetési szervként működő tankerületi központok látják el (kezdetben 58, jelenleg 60), elősegítve a rendszer decentralizálását. A KLIK korábbi formájában megszűnt, helyébe a Klebelsberg Központ (KK) lépett. A fenntartói modell fentiek szerinti átszervezésével és azzal, hogy az önkormányzatok kezéből kikerültek a működtetői feladatok, az intézmények fenntartási és működtetési feladatai újra egy kézbe, a tankerületi központok hatáskörébe kerültek. Ezzel megszűnt a finanszírozás sok konfliktust okozó kettőssége (működtetés önkormányzati, fenntartás állami költségvetésből). A tankerületi központok saját költségvetésük terhére saját döntéseket hozhatnak, ami elősegíti a helyi viszonyoknak megfelelő, hatékonyabb döntési mechanizmust, egyúttal az állami köznevelési közfeladat ellátását biztosító fenntartói rendszer decentralizálását eredményezi.
A KLIK jogutódja, a KK – szemben a korábbi KLIK-kel – nem lát el sem fenntartói, sem működtetői feladatokat. Középirányító szervként – a tankerületi központok önállóságának figyelembevételével – gondoskodik az ágazati szempontok egységes érvényesüléséről, a tankerületi központok fenntartói tevékenységének szakmai, stratégiai összehangolásáról, illetve a tankerületi központok tevékenységének hatékonysági és pénzügyi ellenőrzését is ellátja.
Az önkormányzat kötelező feladata továbbra is az óvodai nevelés biztosítása az óvodák fenntartásával, valamint az önkormányzatok biztosítják a gyermekétkeztetést a tankerületi fenntartású iskolákban.
További intézkedés volt, hogy Magyarországon 2015 szeptemberétől 3 éves kortól kötelező lett az óvodai nevelésben való részvétel. Egyrészt ez a 3 éves gyermekek mielőbbi napközbeni intézményes nevelését, másrészt a családok életminőségének, a szülők munkába való visszatérésének támogatását szolgálja.
2015-ben a szakképzést folytató állami fenntartású iskolák irányítását – egyes kivételekkel – az állami intézményfenntartótól átvette a szakképzésésrt felelős miniszter a Nemzetgazdasági Minisztérium, 2018-tól Innovációs és Technológiai Minisztérium, 2022-től a Kulturális és Innovációs Minisztérium keretén belül. A fenntartói jogok egy részét és középirányítói jogokat a felsorolt minisztériumok háttérintézménye, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) gyakorolja. A feladatok ellátását 41 szakképzési centrum végzi, amelyekhez a 2023/2024-es tanévben 359 intézmény tartozik. Az IKK Innovatív Képzéstámogató Központ Zrt.-t (IKK Zrt.) 2019-ben azzal a céllal hozták létre, hogy módszertani központként vegyen részt a szakképzés megújításában, ellássa az új szakképzési törvény (2019. évi LXXX. törvény) szerint a szakképzésért felelős miniszter által az IKK Zrt.-nek delegált és szakképzési államigazgatási szervként rábízott feladatokat.
2020 szeptemberétől a szakképzési rendszer a köznevelés rendszerétől elkülönülve működik, finanszírozása is eltér a köznevelési intézményekétől. Fő szabályként szakképzési alapfeladatot szakképző intézmény (technikum és szakképző iskola) láthat el, köznevelési alapfeladatot pedig köznevelési intézmény. Törvényben meghatározott esetben és formában többcélú köznevelési intézmény elláthat szakképzési alapfeladatot is, illetve többcélú szakképző intézmény elláthat köznevelési alapfeladatot is.
A legfőbb intézményi változás, hogy a szakgimnáziumok többsége 5 (esetenként 6) éves technikummá alakult át, a szakmákra specializálódott szakközépiskolákból pedig szakképző iskolák lettek, amelyekben a képzési idő továbbra is 3 (esetenként 4) év maradt. Ezekkel a 3 éves képzésekkel szakma, míg a technikumi képzés elvégzését követően érettségi bizonyítvány és a szakma megszerzését tanúsító oklevél szerezhető.
A korábbi OKJ-ban szereplő 759 szakképesítés helyett az új rendszerben a 2023. évi Szakmajegyzék 178 választható alapszakmát tartalmaz.
A szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény a szakképzési centrum jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, amely önálló költségvetéssel nem rendelkezik. A szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény költségvetését az általa ellátott szakképzési alapfeladat kiadási szükségletének átlagos költségeihez igazodva a szakképző intézmény által elvárhatóan biztosítani szükséges közszolgáltatási szintnek megfelelően kell megtervezni.
Az Nkt. szerinti köznevelési szakgimnáziumokban a közismereti tantárgyakon túl művészeti, közművelődési és pedagógiai képzési területeken tanulnak a diákok programkövetelmény-alapú kerettanterv szerint. A szakiskola is köznevelési intézményként működik tovább. A szakiskolában a sajátos nevelési igény jellegéhez igazodó közismereti oktatás és a szakképzési törvény (2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről; Szkt.) szerinti szakmai oktatás, illetve szakképesítésre felkészítő szakmai képzés folyik. A szakiskolában a szakmai oktatás a Szakmajegyzékben meghatározott szakmák körében – a sajátos nevelési igény típusától függően – a képzési és kimeneti követelmények vagy a képzési és kimeneti követelmények alapján készített speciális kerettanterv szerint, a szakmai képzés a programkövetelmény alapján készített speciális kerettanterv szerint folyhat.
Szakképzés és felnőttképzés
A gazdasági és technológiai változások ráirányították a figyelmet a munkaerőpiac igényeit gyorsan lekövetni képes, rugalmas képzési rendszer iránti gazdasági igényre. Ennek hatására alakították ki, majd pedig 2019-ben fogadták el a „Szakképzés 4.0.” stratégiát, amely gyökeres változást eredményezett mind a szakképzésben, mind pedig a felnőttképzési rendszerben. A képzési struktúrát tekintve az egyik legnagyobb változást annak a 178 alapszakmának a kiemelése jelentette, amelyet 2020 őszétől kezdve csak szakképzési intézményben oktathatnak életkortól függetlenül. Ennek további hatása, hogy a jelenlegi magyar oktatási rendszer nem életkor alapján válik szét, hanem a konkrét képzés határozza meg, hogy valaki szakképzésben vagy felnőttképzésben vesz-e részt. De ugyanez igaz a köznevelés és a felnőttképzés közötti elhatárolásra is. Hiszen például, ha valaki esti levelezős érettségire felkészítő képzésre iratkozik be felnőttként, az ugyanúgy a köznevelés alá tartozik, mint a 18. életév alattiak hasonló képzése.
Ugyanakkor a 2020 előtti időszakhoz képest sokkal tágabb lett a felnőttképzési törvény (2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről) hatálya alá tartozó képzések köre. Jelenleg fő szabályként valamennyi, szervezetten megvalósuló és célirányosan kompetenciakialakításra vagy -fejlesztésre irányuló képzés a törvény hatálya alá esik, így többek között a munkavállalóknak szervezett, ún. belső képzések is. Kivételt jelentenek azonban pl. a köznevelési, szakképzési, illetve felsőoktatási intézmények alaptevékenységébe tartozó képzések, valamint a 6 óra alatti belső képzések.
Külön említést igényelnek a jogszabály alapján szervezett képzések (régi fogalomként: hatósági képzések), amelyekre 2020 után ugyan vonatkoznak a felnőttképzési szabályok, de csak egy szűkebb körük (bejelentés, adatszolgáltatás).
A megújult felnőttképzés a finanszírozás terén is változást hozott. Immáron az államháztartás terhére nyújtott költségvetési, illetve az európai uniós támogatások mellett ösztöndíj is adható a felnőttképzésben részt vevőknek. 2021 nyarától pedig képzési hitel is elérhető a képzésben részt vevők számára, ha szakmai képzésen, részszakmára felkészítő szakmai oktatáson vagy épp nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzésen vesznek részt. Míg a felnőttképzésben elérhető képzési hitel indulásakor a képzési díjon felül a megélhetés támogatására is fel lehetett venni a kedvezményes kamatozású képzési hitelt, addig a 2021. év végétől már csak a képzési díj finanszírozására áll rendelkezésre.
A képzések után fizetendő áfa szabályozása is módosult. Jelenleg áfamentesek a jogszabály alapján szervezett képzések, amennyiben a képző teljesítette a felnőttképzési bejelentési kötelezettségét; a nyelvi képzések, valamint a szakmai képzések, részszakmára felkészítő szakmai oktatások szervezése.
Felsőoktatás
A Kormány által 2014. december 22-én tárgyalt Fokozatváltás a felsőoktatásban stratégiai dokumentum ágazati célként az erőforrások hatékony felhasználása mellett egy magasabb minőséget nyújtó, teljesítményelvű felsőoktatási rendszer létrehozását jelölte meg. Ennek célja a nemzetközi oktatási és kutatási térben magasan pozicionált, a társadalmi kihívásokra gyorsan reagáló, az ország gazdasági sikerességét alapjaiban meghatározó felsőoktatási rendszer kialakítása és működtetése, melynek kulcsszavai: verseny, minőség, teljesítmény és siker.
A magyar felsőoktatás különböző fenntartású felsőoktatási intézményekből áll. Ezek az intézmények lehetnek főiskolák vagy egyetemek. Az intézmények különböző fenntartói modellben működhetnek.
A magyar tudás, innováció és tehetség bázisán egy új modellben működő, a gazdaság és a közszolgáltatások igényeire nyitottabb, a vállalatokkal szorosabban és hatékonyabban együttműködő, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi modell került bevezetésre. Ilyen alapítványi fenntartásba került 21 korábban állami fenntartású egyetem. 2021 szeptemberétől több mint 180 ezer hallgató kezdte meg a tanulmányait modellváltó intézményben, azaz a hallgatók közel 70%-a. Emellett jelentős az egyházi fenntartású intézmények aránya (30 ezer fő), míg 6 intézmény maradt állami fenntartásban. Ezen intézmények mellett működnek magán felsőoktatási intézmények is.
Oktatási közkiadások
A 2010–2020 közötti időszakot áttekintve látható, hogy a GDP-hez viszonyítva az oktatási közkiadások egésze 2013-ig csökkenő tendenciát mutatott: 4,6%-ról 3,9%-ra csökkent. 2013 után a GDP-arányos ráfordítások fokozatosan emelkedtek (2016-ra 4,4%-ra), majd a 2017–2018. évben stabilizálódtak a 4,2-4,3%-os szinten. 2019-ben a ráfordítások összegszerű növekedésének ellenére 3,9%-ra csökkent, 2021-re további csökkenést mutatva 3,5%-ra mérséklődött az oktatási közkiadások egésze a GDP-hez viszonyítva, annak ellenére, hogy a nominálértéken vett kiadások tovább nőttek.
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal
Nominálértéken a 2005–2021 közötti időszak egészét nézve a ráfordítások jelentősen nőttek (153%-kal).
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal
Az óvodai kiadások emelkedése kiemelkedő (csaknem 76%-os), az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatásé szerényebb. Az alap- és középfokú oktatás (ISCED 1–3) költségvetése a korábbi hullámzás után 2010 és 2013 között évről évre csökkent, majd jelentős mértékben emelkedett, így a 2005–2021 közötti időszak egészében 38,5%-os volt a növekmény. A felsőoktatásban (ISCED 6) a korábbi hullámzás után szintén emelkedés tapasztalható, ami az időszak egészére nézve 69%-os emelkedést eredményezett.
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2014-ben az intézményi beszámolók áttértek a kormányzati funkciók szerinti elszámolásra, ezért az adatok a korábbi évek adataival korlátozott mértékben hasonlíthatók össze.)