Irányadó dokumentumok

Bölcsőde

A bölcsődei gondozás-nevelés feltételeiről és részletes szakmai szempontjairól a Bölcsődei nevelés országos alapprogramja (a továbbiakban: Alapprogram) rendelkezik.

Az Alapprogram célja, hogy keretet adjon a Magyarországon működő bölcsődei ellátást biztosító intézményben, szolgáltatásban folyó szakmai munkának. Az Alapprogram tartalma és szemlélete összhangban van Magyarország Alaptörvényével, a 3 év alatti korosztály ellátására és nevelésére-gondozására vonatkozó jogszabályokban foglaltakkal, a bölcsődei ellátás keretében végzett nevelés (a továbbiakban: bölcsődei nevelés) hagyományaival, felhalmozott értékeivel, a nemzeti sajátosságokkal, a legújabb kora gyermekkori kutatások eredményeivel.

Az Alapprogram fejezetei valamennyi bölcsődei ellátásra (bölcsőde, minibölcsőde, munkahelyi bölcsőde, családi bölcsőde) vonatkoznak, az egyes ellátási formák sajátosságainak figyelembevételével.

Az Alapprogram szerint a bölcsődei nevelés-gondozás alapelvei a következők:

1. a család rendszerszemléletű megközelítése;
2. a kora gyermekkori intervenciós szemlélet befogadása;
3. a családi nevelés elsődleges tisztelete;
4. a kisgyermek személyiségének tisztelete;
5. a kisgyermeknevelő személyiségének meghatározó szerepe;
6. a biztonság és a stabilitás megteremtése;
7. fokozatosság;
8. egyéni bánásmód;
9. a gondozási helyzetek kiemelt jelentősége;
10.  a gyermeki kompetenciakésztetés támogatása.

A bölcsődei nevelés-gondozás feladatai:

1. a családok támogatása, annak erősségeire építve a szülői kompetencia fejlesztése;
2. egészségvédelem, az egészséges életmód megalapozása;
3. az érzelmi és társas kompetenciák fejlesztése;
4. a megismerési folyamatok fejlődésének segítése.

Az intézmények saját pedagógiai programot dolgoznak ki.

Óvoda

Az óvodai nevelés tartalmát meghatározó dokumentum, az Óvodai nevelés országos alapprogramja (Alapprogram) fenntartótól függetlenül érvényes minden óvodára. Az óvodai nevelés országos alapprogramja keretjellegű szabályzó, irányelvekben, fő feladatokban, szervezeti keretekben és tevékenységekben fogalmazza meg az óvodai nevelőmunkára vonatkozó központi elvárásokat. Az alapprogram alapján – intézményi szinten – az óvodák helyi pedagógiai programokat készítenek, amelyek részletesen szabályozzák az adott óvoda tevékenységeit, módszertani megoldásait, a pedagógiai munka dokumentálásának rendjét, idejét. A pedagógiai programot a nevelőtestület készíti el, és attól függően hagyják jóvá, hogy ki a fenntartó. Önkormányzat esetében az óvodavezető a jóváhagyó, ilyenkor csak többletköltség esetén szükséges a fenntartó egyetértése. Egyházi intézmények esetében a fenntartó hagyja jóvá az óvoda pedagógiai programját. A pedagógiai program nem lehet ellentmondásban az Alapprogrammal, ezt többszintű ellenőrzés biztosítja. Jogszabály írja elő azt is, hogy az óvodapedagógusok a pedagógiai programban foglaltak szerint tervezhetik meg a tevékenységek módszertanát, ez differenciálódik a gyermek egyéni fejlesztési tervében. Ez biztosítja, hogy a központi szabályozás a gyermek egyéni fejlesztési terve (differenciálás) és az óvodapedagógus szakmai tevékenysége (portfólió) köré koncentrálódik. Ennek az összhangnak köszönhető az óvodai nevelésben a szabályozott tartalmak következetessége és a helyi igények sokszínűsége.

A pedagógiai programtervezés egymásra épülő elemei:

Szerk. Szent-Gály, 2018

Forrás: ÓvodaVezetési ismeretek. B 2.18 Pedagógiai program újragondolva. Budapest: Raabe, 2017. december.

Nevelési feladatok és módszerek

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint az óvodai nevelésben megjelenhetnek a különböző – köztük az innovatív – pedagógiai törekvések, mivel az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.

A tanulás/nevelés és a fejlesztés területei

Bölcsőde

A bölcsődei nevelés-gondozás feladatait az országos Alapprogram fogalmazza meg.

Tanulás

A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék. Tanulás minden olyan tapasztalat-, illetve információszerzési folyamat, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben, illetve a gondolkodásban, valamint elősegíti, hogy a gyermek megismerje önmagát és környezetét. A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenységekbe ágyazva történik. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és a kommunikáció.

Gondozás

A gondozás bensőséges interakciós helyzet a kisgyermeknevelő és a gyermek között, amelynek elsődleges célja a gyermek fizikai, testi szükségleteinek maradéktalan kielégítése. A gondozás minősége jelentős mértékben befolyásolja a szokások kialakulását és az önállósodás folyamatát.

Játék

A játék a gyermekkor legfontosabb tevékenysége, ami segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, értelmi, érzelmi és szociális fejlődést. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok alakulására. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését.

Mozgás

A csecsemő- és kisgyermekkor az alapvető mozgásformák kialakulásának és fejlődésének időszaka. A kisgyermekek mozgásigénye rendkívül nagy, a mozgás örömforrás a számukra. Ezért a szobában és az udvaron is biztosítani kell a minél nagyobb mozgásteret, a mozgásfejlesztő játékokat. Az önállósági törekvések támogatása során a gondozási műveletekben való aktív részvétel lehetőséget ad a praktikus mozgások gyakorlására, finomítására.

Mondóka, ének

A bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál sokrétű zenei élmény átélésére, tapasztalatszerzésre ad lehetőséget a környezet hangjainak megfigyelése, a kisgyermeknevelő ének- és beszédhangja, spontán dúdolgatása, ritmusos szövegmondása, a dallam és ritmushangszerek hallgatása, megszólaltatása, a közös éneklés. Ezek érzelmi alapon segítik az anyanyelv, a zenei anyanyelv elsajátítását, a személyiség fejlődését, hozzájárulnak a kisgyermek lelki egészségéhez, valamint a csoportban a derűs, barátságos légkör megteremtéséhez.

Vers, mese

A vers és a mese nagy hatással van a kisgyermek érzelmi és értelmi fejlődésére (ezen belül a beszéd, a gondolkodás, az emlékezet és a képzelet fejlődésére), valamint a szociális fejlődésére. A versnek elsősorban a ritmusa, a mesének pedig a tartalma hat az érzelmeken keresztül a személyiségre. A bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál a népi és az irodalmi műveknek egyaránt helyük van.

Alkotótevékenységek

Az öröm forrása maga a tevékenység – az érzelmek feldolgozása és kifejezése, az önkifejezés –, nem annak eredménye. A leggyakoribb alkotótevékenységi formák a bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál: nyomhagyó eszközök használata, firkálás, gyurmázás, ragasztás, gyűrés, tépés, ujjfestés vagy vastag ecsettel festés.

Egyéb tevékenységek

Ezek a tevékenységek valamilyen élethelyzet közös előkészítéséhez és megoldásához, a környezet aktív megismeréséhez, az egymásról és a környezetről való gondoskodáshoz kapcsolódnak (pl. babafürdetés, viráglocsolás, őszi falevelek gereblyézése, karácsonyi süteményszaggatás, gyümölcssaláta készítése stb.). Az öröm forrásai az „én csinálom” élményének, az együttességnek, a közös munkálkodásnak és a tevékenység fontosságának, hasznosságának átélése.

Óvoda

Az óvodai alapprogram szerint a nevelésben alapelv, hogy:

• a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezze;
• a nevelés lehetővé tegye és segítse a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;
• az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatások igazodjanak a gyermek személyiségéhez.

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül:

– az egészséges életmód alakítása;

– az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés;

– az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés.

Az óvodáskor végére a gyermekek többsége éretté válik az iskolába lépésre. Az iskolakezdéshez testi, lelki és szociális érettség szükséges:

• A testileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését képes szándékosan irányítani.
• A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdésére. (Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, továbbá a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, és az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.) Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.
• Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, a feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg. Kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

A tevékenységek és feladatok az óvodában

Vers, mese

A gyermeki önkifejezés alternatív lehetőségeinek biztosítását várják el az óvodai neveléstől e tevékenységek során, továbbá elvárásként jelenik meg az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi művek megismertetése a gyermekekkel. A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek megerősítik a gyermek érzelmi biztonságát, hozzájárulnak anyanyelvi neveléséhez. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál rá. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással való kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi művek egyaránt helyet kapnak.

Ének, zene, énekes játék

Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógustól elvárás, hogy vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, hallgatása, a gyermeknéptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását.

Rajzolás, mintázás, kézimunka

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás és a kézimunka mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésének. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít.

Mozgás

Az alapelvekkel összhangban különös figyelem hárul a mindennapos testnevelés tervezésére, megszervezésére, biztosítására. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, ami befolyásolja a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. A spontán, szabad játék keretében végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. Az óvoda törekszik a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széles körű alkalmazására.

A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, a gyermekek nyelvi nevelését és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (migránsok) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

Pedagógiai szemléletmód

Bölcsőde

A család rendszerszemléletű megközelítése értelmében a bölcsődei nevelésben elsődleges szempont a család működésének megismerése, megértése. A rendszerszemlélet lényege olyan komplex látásmód alkalmazása, amely nemcsak a kisgyermeket, hanem a családot is kiindulópontnak tekinti. Az interakciós mintákat a kisgyermek visszatükrözi, ezáltal képet kaphatunk a család erősségeiről és gyengeségeiről. Az erősségek hangsúlyozása által a szakember hozzájárulhat a család életminőségének javításához. A kora gyermekkori intervenció magában foglal minden olyan tevékenységet, amely a kisgyermek sajátos szükségleteinek meghatározását és figyelembevételét szolgálja. A bölcsődei ellátást nyújtó intézmény, szolgáltató funkcióját tekintve alkalmas színtér a kora gyermekkori intervenció szemléletének alkalmazására. Ennek értelmében a kisgyermeknevelő feladata az esetlegesen felmerülő fejlődésbeli lemaradások, megtorpanások felismerése és jelzése.

A kisgyermek nevelése a család joga és kötelessége. A bölcsődei ellátást nyújtó intézmény, szolgáltató a családi nevelés értékeit, hagyományait és szokásait tiszteletben tartva, azokat erősítve vesz részt a gyermekek nevelésében. Mindezek értelmében fontos a szülők számára különböző szinteken és módokon lehetővé tenni a tevékeny bekapcsolódást a bölcsődei ellátást nyújtó intézmény, szolgáltató életébe. A bölcsődei nevelésben a korosztály életkori sajátosságaiból adódóan meghatározó a kisgyermeknevelő szerepe, aki személyiségén keresztül hat a kisgyermekre és a családra. A feladatok színvonalas megvalósításához megfelelő szakmai kompetenciával és identitással, kellő önismerettel, magas szintű társas készségekkel bíró szakember. A kisgyermek egyéni igényeitől függő bölcsődei ellátást nyújtó intézménybe, szolgáltatóhoz való beszoktatásra, adaptációs időszakra úgy tekintünk, mint a kisgyermek elveszett biztonságának újrateremtésére. A kisgyermek személyi és tárgyi környezetének állandósága ("saját kisgyermeknevelő” rendszer, felmenő rendszer, csoport- és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot, alapul szolgál a tájékozódáshoz, a jó szokások kialakulásához. A napirend folyamatosságából, az egyes mozzanatok egymásra épüléséből fakadó ismétlődések tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményeznek a napi események sorában, növelik a gyermek biztonságérzetét. A biztonság nyújtása természetszerűleg magában foglalja a fizikai és a pszichikai erőszak minden formájától való védelmet. Ezért a kisgyermeknevelő felelős a szakmai tudása szinten tartásáért, gyarapításáért, szakmai kompetenciái fejlesztéséért.

Óvoda

Az óvodai alapprogram definiálja, hogy az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál a következőkből kell kiindulni:

• • A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg.
  • A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be.
  • Az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.

Az Alapprogram szerint az óvodai nevelésben megjelenhetnek a különböző – köztük az innovatív – pedagógiai törekvések, mivel az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.

Az óvodai nevelésben alapelv, hogy:

• • a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezze;
  • a nevelés lehetővé tegye és segítse a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;
  • az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatások igazodjanak a gyermek személyiségéhez.

Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységekről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékról; e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről; a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről.

Értékelés és mérés

Bölcsőde

A bölcsőde a gyermek fejlődésének nyomon követése, a fejlődési folyamat alakulásáról való tájékozódás céljából az egyes módszertani javaslatokban megfogalmazott módon dokumentációt vezet. (Ehhez módszertani ajánlások állnak rendelkezésre.) A Módszertani útmutató (a Magyar Bölcsődék Egyesülete kiadásában) segítséget nyújt a nevelőknek a kisgyermekekről vezetett szakmai dokumentációhoz. A nevelés a bölcsődében a gyermek megfigyelésére épül. A kisgyermeknevelő megfigyeli a csoportjába tartozó gyermekeket, és tapasztalatait dokumentálja. Leírásaiból kiderül, hogy ismeri a gyermekek fejlődésének törvényszerűségeit, az egyes fejlődési szakaszok jellemzőit. Ezek alapján fogalmazza meg a gyermek nevelésének, fejlesztésének tervét, amely minden gyermek saját belső fejlődési programjához, tempójához, formálódó kompetenciáihoz egyénileg igazodik. A dokumentáció vezetése segítséget nyújt a család rendszerszemléletű megközelítéséhez és a hatékony kapcsolattartáshoz. Amikor bölcsődébe kerül egy kisgyermek, két rendszer – a család és a bölcsőde – kapcsolódik egymáshoz. Mindkettő csak akkor végzi hatékonyan a feladatait, ha megismerik egymás tapasztalatait, nevelési céljait, és kellő érzékenységgel összehangolják őket. Az alkalmazott módszerek és eszközök kiválasztásánál különösképpen tekintettel kell lenni a kisgyermekek fokozott biztonságigényére (a személyi és a tárgyi környezet állandósága, az adott helyzetnek a kisgyermek megszokott, számára elfogadott élethelyzetekhez való hasonlósága). Az útmutató segíti a kisgyermeknevelőket abban, hogy megértsék a dokumentációvezetés fontosságát, lássák a kötelezően vezetendő dokumentumok körét, az egyes dokumentumtípusok egymásra épülését és a funkciójuk közötti lényegi különbséget. Az egyes dokumentációtípusok leírása a jogszabályokat, a jelenlegi szakmai protokollokat, valamint az eddigi jó gyakorlatokat tükrözi. Az útmutató nyomtatványformákat és mintadokumentumokat is tartalmaz, melyek támpontot nyújtanak az egyes dokumentumok formai és tartalmi megszerkesztéséhez.

A nevelés a bölcsődében a gyermek megfigyelésére épül. A kisgyermeknevelő megfigyeli az alcsoportjába tartozó gyermekeket, és tapasztalatait dokumentálja.

A gyermekegészségügyi törzslap a gyermek egészségi állapotának rögzítésére szolgáló dokumentum. Három fő részből áll: az anamnézisből, a felvételi státuszból és a bölcsődei fejlődés dokumentálásából. A törzslapot fejlődési lap egészíti ki. Vezetése során a bölcsődei szakemberek képet kapnak a gyermek egészségi állapotáról a bölcsődébe kerülés előtti időszakokra vonatkozóan (születésének körülményei, fejlődési specifikumok, esetleges kórképek), majd végig követik a testi fejlődést, valamint rögzítik a hiányzások tényét és okát (pl. betegség, szabadság), valamint az esetleges baleseti sérüléseket a bölcsődébe járás időszakában.

Az üzenőfüzet feladata a szülők, illetve a kisgyermeknevelő kölcsönös tájékoztatása. Tartalmazza a gyermek és a szülők adatait, elérhetőségeit, a gyógyszer- és ételérzékenységet. A családi füzet sajátos kapcsolattartási forma a bölcsőde és a család között. A füzet nem pótolhatja a közvetlen kapcsolatot, a napi interakciós helyzeteket, de kiegészíti és megerősíti őket. Hozzájárul a jó kapcsolathoz, a bizalom kialakulásához, a családi és a bölcsődei nevelés összehangolásához, a családi nevelés segítéséhez.

A fejlődési napló a kisgyermek személyiségfejlődését, képességrendszerének kibontakozását követi nyomon. Célja, hogy a kisgyermeknevelő lássa a gyermek önmagához képest történő fejlődését, a változások ütemét és irányát, hiszen az egyéni bánásmód elengedhetetlen feltétele a gyermekek széles körű ismerete. A fejlődési napló akkor tölti be szerepét igazán, ha a családokkal való együttműködés folyamatos és rendszeres, és a feljegyzésekről a szülők is kapnak tájékoztatást. A gyermekfejlődési dokumentáció a gyermek bölcsődei ellátásának megszűnését követően irattárban megőrzendő, és 15 évig nem selejtezhető.

A bölcsődei csoportnapló vezetése kötelező, vezetésében a kisgyermeknevelő és a bölcsődei dajka is részt vesz. A bölcsődei csoportnapló a bölcsődében, minibölcsődében nevelkedő kisgyermekek adott csoportra vonatkozó dokumentációja. Az intézmény egyik kötelezően használatos, hivatalos dokumentuma, amely fontos információkat tartalmaz a gyermekek testi, lelki és szociális fejlődéséről. Adattartamával segíti a kisgyermeknevelők közötti információcserét, a csoportban zajló pedagógiai munka tervezését és értékelését, és támpontot ad a gyermekekről vezetett fejlődési naplóhoz. A csoportnapló tájékoztatást ad a nevelési feladatok tervezéséről, megvalósításáról. Tartalmazza a hiányzók nevét, a napi étrendet, az aktuális eseményeket a gyermekcsoportban, valamint minden olyan történést, ami az egyes gyermek vagy a csoport életét befolyásolja.

A gyermek fejlődésére vonatkozó, folyamatosan rögzített megfigyelések teremtenek lehetőséget az egyéni és csoportszükségletek felismerésére, az egyéni bánásmód megvalósítására, a prevencióra és – ha szükséges – a korrekcióra. Ezenfelül alapját képezik a szülők és a kisgyermeknevelő közötti folyamatos információcserének. Az esetleges részképességekben megmutatkozó elakadások, problémák is felszínre kerülnek, növelve a korai intervenció hatékonyságát, ezzel segítve a gyermek fejlődését.

Óvoda

A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció olyan dokumentum, amely tartalmazza a gyermek fejlettségi szintjét, fejlődésének ütemét, a differenciált nevelés irányát. Tartalmaznia kell a gyermek anamnézisét, a gyermek értelmi, lelki, szociális és testi fejlettségének mutatóit, a fejlődését segítő megállapításokat, intézkedéseket, az elért eredményeket. Továbbá amennyiben a gyermeket szakértői bizottság is vizsgálta, a vizsgálat megállapításait, a fejlesztést végző pedagógus javaslatait, a szakértői bizottság felülvizsgálatának megállapításait és a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzéseket is tartalmaznia kell.

Magyarországon az óvodás gyermek fejlődésének nyomon követését és a szülő rendszeres tájékoztatását miniszteri rendelet szabályozza, így a pedagógus általi megfigyelésre, anamnézisre alapozott korai diagnózis 3 éves kortól valamennyi gyermek esetében lehetséges.

Az óvodás gyermek fejlődésének dokumentálására nincs egységes, kötelezően alkalmazandó sablon, azonban elérhető több dokumentumminta, és saját verzió kialakítására is van lehetőség. Az önálló alkalmazás lehetővé tette innovatív jó gyakorlatok létrehozását, terjesztését, illetve korrekciók lehetőségét is, például a megfigyelési szempontok meghatározásában.

Az iskolák mellett óvodák számára is elérhető, ajánlott fejlődést vizsgáló módszer és eszköz a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer (Difer), amely az előrehaladás szempontjából kritikus elemi készségek (írásmozgás-koordináció készsége, beszédhallgatás készsége, relációszókincs, elemi számolás, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés, szocialitás) diagnosztikus értékelésére alkalmas tesztrendszer.

A rendszer az úgynevezett Fejlődési mutató segítségével lehetővé teszi e kritikus elemi készségek elsajátítási folyamatainak részletezett nyomon követését 4 éves kortól 8 éves korig. A mérőeszközcsomag emellett ismerteti e készségek elsajátítási folyamatait, és rámutat az eredményesebb fejlesztés lehetőségeire, tennivalóira. A rendszer alkalmazásával megvalósítható az ún. kritériumorientált készségfejlesztés, vagyis az, hogy a gyermekek egyéni fejlesztése mindaddig tartson, amíg a szóban forgó kritikus elemi készség optimális működésű, optimálisan használható nem lesz.

Az óvoda a gyermek fejlődésének mutatóit, úgymint értelmi fejlődésének, valamint beszéd-, hallás-, látás- és mozgásfejlődésének eredményét rögzíti – szükség szerint, de legalább félévenként. Rögzíteni kell a gyermek fejlődését szolgáló intézkedéseket, megállapításokat, javaslatokat is. Az óvodapedagógus folyamatosan tájékoztatja a szülőket a gyermek fejlődéséről.

Szükség esetén a pedagógiai szakszolgálati feladatellátás keretében működő szakértői bizottságok végzik a gyermekek képességvizsgálatát a speciális igény vagy fogyatékosság szakszerű beazonosítása érdekében. A szakszolgálati ellátás áttekinthetősége és monitorozása céljából 2015 óta integrált nyomon követő rendszert alkalmaznak minden egyes ellátásba vont gyermekre vonatkozóan. Az integrált nyomon követő rendszer lehetővé teszi a gyermek teljes pedagógiai szakszolgálati ellátásának áttekintését (valamennyi ellátási esemény azonosítását), biztosítja a gyermek fejlődési útjának (változásának) átláthatóságát. A rendszer előnye, hogy a gyermekellátási életút története a nevelési/oktatási intézmények közötti váltástól függetlenül nyomon követhető.

Iskolába való átmenet

Az óvodából iskolába való átmenet támogatását a hazai köznevelés régóta kezeli, európai uniós projektek támogatását is felhasználva.

Ennek az időszaknak a megkönnyítése, problémamentessé tétele az óvodapedagógusoknak és a tanítóknak egyaránt kiemelt feladata. Több projekt és kutatás (pl. Kende–Illés 2007; Golyán 2013; Nagy 2018) foglalkozik a témával, bővül az együttműködések, a közös projektek, kezdeményezések köre.

A hazai központi (országos és regionális) és helyi (intézményi) ösztönzések, a pedagógus-továbbképzések, szakmai fórumok állandó témája az intézményközi átmenet pedagógiájának összehangolása. A jó gyakorlatok átadása, innovációk kialakítása megindult, a pedagógiai eszköztár összehangolására több uniós projekt tervezett tevékenységet az óvoda-iskola átmenet témakörében, például az Oktatási Hivatalban (EFOP-3.1.1, EFOP-3.1.5, EFOP-3.2.15).