Képzési területek

Magyarország 2005-től előbb kísérleti programokkal, majd teljeskörűen 2006-tól felmenő rendszerben tért át a bolognai típusú ciklusos képzési szerkezetre, először az alapképzési (bachelor) programokat indítva el (amelyek nagyobbrészt felváltották a korábbi hagyományos, – intézményileg is elkülönült főiskolai és egyetemi – képzés kifutó 4, illetve 5 éves képzési programjait). Bármely felsőoktatási intézmény jogosult alapképzési (bachelor) programot indítani, ha megfelel a regisztrációs és minőségbiztosítási (programakkreditációs) feltételeknek.

A magyar alapképzési (bachelor) programok időtartamát és struktúráját a felsőoktatási törvény és a kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletek, miniszteri közlemények, valamint az Oktatási Hivatal által vezetett nyilvántartások határozzák meg 15 képzési területen.

A tipikus alapképzési (bachelor) program 3 éves, 180 kredit értékű, de egyes képzési területeken vannak 3 és fél éves, 180+30 kredit értékű, illetve 4 éves, 240 kredit értékű programok is. Ezeket a programokat felsőoktatási képesítési jegyzékek tartalmazzák.

Az alapképzési (bachelor) programok kimenetüket tekintve megfelelnek az Európai Felsőoktatási Térség számára meghatározott képesítési keretrendszer első ciklusának, valamint a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) 6. szintjének, amely az Európai Képesítési Keretrendszer 6. szintjéhez illeszkedik az EKKR Tanácsadó Testülete által elfogadott Illesztési jelentés (Referencing Report of Hungary) alapján. Az első ciklus országosan irányadó, általános kimeneti leíró jellemzőit (standardjait) a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) deskriptorai alapján hivatalos miniszteri közlemény határozza meg, az egyes képzések leíró jellemzőit pedig az adott képzés képzési és kimeneti követelményei tartalmazzák. Ezek a képzéslétesítés módjától függően többféle formát ölthetnek (kormányrendelet, miniszteri rendelet, miniszteri közlemény vagy hatósági nyilvántartás). Ehhez minden képesítés keretszabályozásában megtalálható kimeneti jellemzőknek igazodniuk kell. Mind a képesítésre vonatkozó keretszabályozást (amelyet általában intézményi konzorciumok egyeztetett módon alakítanak ki), mind az egyes intézmények által elindítani tervezett programokat előzetes minőségbiztosítási értékelési (akkreditációs) eljárásnak kell alávetni.

A programok belső szakaszaira nincsenek központi előírások, ilyenek nem is jellemzőek a gyakorlatban megvalósult intézményi képzési programokra. A programok keretszabályozása azonban a programtervezés orientálására a képesítés szakmai jellemzőiként felsorolja azokat a tudományágakat, jellemző szakterületeket, amelyekből a képzési programok építkeznek, és kredittartományt is rendel hozzájuk. Arra is van jogi szabályozás, hogy ha egy-egy programon belül olyan jellegű jelentősebb elágazás, orientáció vagy modul működik, amely önálló szakképzettséghez vezet, akkor ezeket a modulokat, orientációkat (magyar terminológiával: szakirányokat) ugyanolyan képzéslétesítési, valamint indítást megelőző akkreditációnak kell alávetni, mint a teljes programot.

Felvételi követelmények

Minden magyar állampolgárnak joga, hogy az e törvényben meghatározott feltételek szerint felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson, magyar állami ösztöndíjjal, magyar állami részösztöndíjjal támogatott (a továbbiakban együtt: magyar állami [rész]ösztöndíj) vagy önköltséges képzésben. A felsőoktatásba való felvétel általános előfeltétele a középiskolai tanulmányok végén letehető érettségi vizsga. A felsőoktatási intézménybe való felvételhez egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga teljesítésével kapcsolatos és más követelményeket (például emelt szintű érettségi, alkalmasság, szóbeli felvételi vizsga) az egyes felsőoktatási intézmények határozzák meg és teszik közzé a felvételi eljárás hivatalos felületén (http://felvi.hu).

Az első ciklusban az alapképzési (bachelor) programokra jelentkezők a középiskolai tanulmányok és az érettségi vizsga százalékos eredményei alapján számított pontok (400 pont), valamint az intézmények által megállapított intézményi többletpontok (100 pont) meghatározott értékének elérése esetén nyerhetnek felvételt.

A központi felvételi eljárásban érintett alapképzési szakok esetében a felsőoktatásért felelős miniszter a felsőoktatási intézményekkel egyeztetve évről évre előre meghirdeti az egyes intézmények képzési területenkénti hallgatói létszámkapacitását. Egy központi számítógépes algoritmussal az egyes képzési programokra jelentkezőket megszerzett pontjaik alapján sorba rendezik, és az adott programra az intézményekben rendelkezésre álló, a miniszter által jóváhagyott kapacitásszám alapján alakul ki a felvételt nyertek listája és az adott programra való felvételhez szükségesnek bizonyult minimális ponthatár.

A jelentkezők több intézménybe és/vagy több programra, magyar állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre is jelentkezhetnek. Az általuk sorrendbe állított listán az első olyan programra és intézménybe nyernek felvételt, ahová a pontjaik elegendőnek bizonyulnak.

A felvételi eljárást és feltételeket kormányrendelet szabályozza. A felvételi tájékoztatást (benne az egyes intézmények által meghirdetett programokat a képzési területenként felvehető hallgatói létszámokkal) és a jelentkezéseket az  alapképzések döntő többségében az Oktatási Hivatal központilag bonyolítja elektronikus ügyintézés keretében (http://felvi.hu), a pontszámítás, az intézményi kapacitás feltöltése is számítógépes algoritmus segítségével történik – a folyamat során az intézmények több körben is egyeztetnek. Az Oktatási Hivatal végzi a hivatalos adatok kezelését, regisztrációját is. Egyes speciális esetekben azonban nem központi, hanem felsőoktatási intézményi hatáskörben bonyolított felvételi eljárásban kell jelentkezni, ilyenek a hitéleti képzések, a külföldi állampolgároknak idegen nyelven meghirdetett képzések, a külföldi képzési helyen indított képzések és a nemzetközi közös képzések.

Kurrikulum

A képzési programokkal kapcsolatos szabályozás nem intézményspecifikus, hanem a programokra irányul, és többszintű. A felsőoktatásért felelős miniszter hivatalos  miniszteri közleményt ad ki az első ciklus kimeneti jellemzőiről (a Magyar Képesítési Keretrendszer 6. szintjének kimeneti jellemzőire tekintettel). Minden egyes bachelor program számára létre kell hozni egy szabályozási keretet (ún. képzési és kimeneti követelményleírást [KKK]), amelynek szerkezetét és létrehozási eljárásrendjét a miniszter rendeletben szabályozza. Ennek alapján az alapképzések túlnyomó részében egy-egy új képzési program képzési és kimeneti követelményei kialakításának megkezdésére a felsőoktatásért felelős miniszter előzetes jóváhagyásával kerülhet sor, amelynek birtokában az érintett intézmény vagy intézmények alakítják ki őket. A KKK a program nevét, kreditértékét, kimeneti jellemzőit, standardjait (tanulási eredményekben) tartalmazza, továbbá a főbb oktatandó tudományágakat, szakterületeket, a diplomamunka sajátos követelményeit, idegennyelv-ismereti követelményeket, szakmai gyakorlati követelményeket. A KKK-t – amennyiben a képzés létesítését a Magyar Rektori Konferencia, valamint a MAB is támogatja – a felsőoktatásért felelős miniszter rendeletben kihirdeti, és a képzést felveszi a képzési jegyzékbe. Ezek a keretszabályok minden a programot indítani szándékozó felsőoktatási intézményre vonatkoznak, amelyek e keretek között alakíthatják ki saját konkrét programjuk tantervét és teljes programdokumentációját.

Az intézmények saját kurrikulumaikat a képzési program KKK-jának figyelembevételével, továbbá más törvényi és rendeleti előírások mentén tervezhetik meg. Így törvény írja elő, hogy teljes idejű képzés esetén egy félév során legalább 200 tanórát (kontaktórát) kell tartani, rendelet szabályozza a kreditek allokálásának egyes keretszabályait (összhangban az ECTS-sel), és rendelet, valamint a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) akkreditációs útmutatója határozza meg a minimális erőforrás-feltételeket (teljes munkaidős, illetve doktori fokozattal rendelkező oktatók minimális száma, kapacitása, infrastruktúra stb.). Ezek a szabályok képzési területenként eltérő mértékben, ám sokszor meglehetősen mélyen determinálják egy-egy kurrikulum kialakítását és a képzési program megvalósításának lehetőségeit. A kidolgozott képzési csomagot (tantervet és részletes dokumentációt) a MAB program-előakkreditáció keretében véleményezi, aminek alapján pedig az Oktatási Hivatal központi nyilvántartásba veszi a programot. A felsőoktatási intézmény ezt követően hirdetheti meg a felvétel lehetőségét a szakra.

Mód van a képzések idegen nyelven való folytatására, illetve teljesen önálló, új idegen nyelvű képzési programok kialakítására is. Az előbbi esetben az intézmények új program kialakítása helyett sokszor már akkreditált szakjaik idegen nyelvű tükörprogramját indítják el, amelyre nem terjed ki az újabb előakkreditációs kötelezettség. Az Erasmus+ és utódprogramjai keretében megvalósuló közös képzések – kialakítására és indítására 2020. július 1-től egyszerűsített eljárásrend vonatkozik. 

A Magyarországon bejegyzett nemzetiségek számára nemzetiségi nyelv és kultúra programok (német nemzetiségi, horvát nemzetiségi, román nemzetiségi, ukrán nemzetiségi, szerb nemzetiségi, szlovák nemzetiségi, szlovén nemzetiségi szakirányok) működnek a germanisztika, szlavisztika, romanisztika, óvodapedagógus és tanító alapképzési (bachelor) programokon belül, amelyek esetében az oktatás nyelve az adott nemzetiségi nyelv vagy/és a nemzetiség anyaországának nyelve. Ezek a programok nyitottak többségi hallgatók számára is.

Tanítási módszerek

A tanítás módszereire és a tanulási környezet alakítására vonatkozóan nincsenek központi (kormányzati, minisztériumi) útmutatások, és sokszor intézményi szintűek sem. A tanulási környezetre vonatkozóan az akkreditációs feltételek tartalmaznak valamennyi infrastrukturális, technológiai előírást (pl. könyvtár, számítógépes ellátottság stb.).

Valójában ez az a terület, amelyen a magyar felsőoktatás a leginkább saját íratlan hagyományaira támaszkodva végzi a képzést. Az utóbbi években végzett, a ciklusos képzés bevezetésének tanulságait áttekintő értékelések már felfigyeltek arra, hogy e téren tudatosabb és mélyebb változtatásokra van szükség az első ciklusú képzések színvonalának javítása, a képzési célok elérése érdekében.

A legelterjedtebb és hagyományos oktatási mód a nagy létszámú előadások tartása, illetve kisebb hallgatói csoportok számára szemináriumok vagy (labor)gyakorlatok vezetése. Az új tanítási, tanulásszervezési módszerek alkalmazása, korszerű technológiák használata innovatív oktatók, oktatói közösségek kezdeményezésére jelennek meg, szórványokban, a kutatási adatok szerint sokszor egy-egy intézményen belül is elszigetelten.

A képzések szervezésével összefüggő sajátosságok azonban kötődnek az oktatás formájához: a részidős (pl. esti, levelezős) képzések esetén gyakoribb a „szendvicsképzések”, a „blended learning” technikák előfordulása. Az oktatók azonban autonómiájuk részének tekintik az oktatási, tanulásszervezési módszerek, eljárások megválasztását, így még intézményi szinten is ritkán alakulnak ki egyeztetett vagy jellegzetes megoldások. Ugyancsak szabadon választhatják meg az oktatók azokat a segédanyagokat, jegyzeteket, forrásmunkákat, amelyeket a tanulásba bevonnak. Ugyanakkor a program előakkreditációs eljárása során az értékelők áttekintik az alkalmazott szakirodalom, oktatási segédanyagok listáját, és ha szükségesnek látják, véleményt fogalmaznak meg velük kapcsolatban. Az utóbbi években ESZA-finanszírozású európai uniós fejlesztési programok indultak az oktatási módszerek fejlesztésére, a tanárok továbbképzésére, valamint korszerű (digitalizált) oktatási anyagok létrehozására és alkalmazására. Ezek a programok szorgalmazzák, hogy több intézmény közösen dolgozzon ki és használjon segédanyagokat, és egy közös, nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban gyűjtik az elkészült anyagokat.

Az eltömegesedett felsőoktatás következményeként terjed a hallgatók tudásszintjének felvételt követő mérése, szintrehozó kurzusok felajánlása, illetve indítása vagy adott tantárgyból különböző szintű csoportok alakítása. A felsőoktatási törvény alapján a miniszter elrendelhet hallgatói kompetenciamérést. Mivel ennek keretei és módszere még nincsenek tisztázva, tényleges mérésre még kevés helyen került sor, egy-egy intézmény kísérletezik a hallgatói kompetenciák felmérésével.

A tehetséggondozás is egyre nagyobb hangsúlyt kap, ennek egyik formája a tudományos diákköri tevékenység, a tehetséges, jó képességű hallgatók tudományos munkába való bevonása, eredményeik intézményi és országos bemutatása. Másik formája a szakkollégiumi rendszer, amely tradicionálisan a kollégiumokban létrejövő tudományos, önszerveződő, de oktatók által irányított önképzőkör. Magyarországon jelenleg mintegy 330 regisztrált szakkollégium működik. Az ily módon megszerzett ismeretek kreditek elismerésével beszámíthatók a felsőoktatási tanulmányokba.

A hallgatók előrehaladása

Az állami (rész)ösztöndíjjal való támogatás tanulmányi időhöz kötése, meghatározott időn belül el nem végzett tanulmányok esetén az intézményből való elbocsátás, ezekben az esetekben az állami (rész)ösztöndíj visszafizetésének kötelezettsége jelentik azokat az eszközöket, amelyeket a gyorsabb előrehaladás, a halogatás és lemorzsolódás csökkentése érdekében a törvényhozók bevezettek. A Magyar Rektori Konferencia 2016-ban ajánlásokat tett közzé a lemorzsolódás csökkentését célzó intézkedésekre, 2019-ben pedig a kreditelismerés javítására. A néhány éve megváltozott, teljesítmény alapú felsőoktatási finanszírozási rendszer is nagy hangsúlyt helyez a kreditelőrehaladásra és a lemorzsolódás csökkentésére. A kreditelismerést a jövőben előmozdíthatja a mikrotanúsítványok (microcredentials) nemrég történt bevezetése és alkalmazása. Mikrotanúsítványt akár egyetlen tárgy (kurzus), akár több tárgyból képzett modul tekintetében ki lehet – illetve adott esetekben ki kell – állítani.

A kreditelismerés mellett 2007 óta explicit módon jelen van a felsőoktatási jogi szabályozásban – így a jelenlegi törvényben és végrehajtási kormányrendeletben is szerepel – a nem formális és az informális tanulás, a munkatapasztalatok eredményeinek elismerése. A törvény értelmében a hallgató egy felsőoktatási intézmény végbizonyítványának megszerzéséhez a képzés kreditértékének legalább harmadát az adott intézményben köteles teljesíteni (bizonyos esetekben – pl. doktori képzés, nemzetközi közös képzés – ez az előírás nem alkalmazandó). Bár e rendelkezés kiváltó oka inkább a könnyebb teljesítési lehetőségeket kereső hallgatók intézményközi vándorlásának megakadályozása volt, mintsem a validáció ösztönzése, mégis kitágította a lehetőséget a különböző (formális, nemformális, informális) tanulási módok elismerése előtt. Vizsgálatok szerint azonban a nemformális és az informális tanulás elismerése és értékelése a felsőoktatási intézményekben sokszor nehézségbe ütközik.

A hallgatói jogok biztosítása és a tanulmányi kötelezettségek teljesítése terén a törvény meghatározza, hogy a hallgatók a fokozat megszerzéséhez szükséges krediteket a képzési időnél rövidebb, illetve hosszabb idő alatt is megszerezhetik. A hallgatók támogatásáról szóló törvényi rendelkezések abba az irányba szándékoznak hatni, hogy az átlagosnál lassabb ütemben haladók ne kerüljenek hátrányba, de csökkenjen a halogatás mértéke. Az állam által támogatott (magyar állami ösztöndíjas formában folytatott) képzések esetében van jelentősége a támogatási időnek. Az egy adott fokozat (oklevél) megszerzéséhez igénybe vehető tanulmányi támogatási idő legfeljebb 2 félévvel lehet hosszabb, mint az adott tanulmányok képzési ideje. A fogyatékossággal élő hallgató támogatási idejét a felsőoktatási intézmény legfeljebb 4 félévvel megnövelheti.

A hallgatók ezeken túl is tovább folytathatják tanulmányaikat, de innentől kezdve már csak önköltséges formában.

Emellett a törvény előírja az intézményeknek az alábbiak biztosítását a hallgatók számára:

• az oklevél megszerzéséhez előírt összes kredit legalább 5 százalékáig szabadon választható tárgyakat vehessenek fel;
• az összes kreditet legalább 20 százalékkal meghaladó kreditértékű tantárgy közül választhassanak;
• egyéni tanulmányi rendjükben – külön önköltség, illetve térítési díj fizetése nélkül – az összes előírt kreditet 10 százalékkal meghaladó kreditértékű tárgyat vehessenek fel;
• a megszerzendő kreditek legalább 10 százalékáig terjedően idegen nyelven oktatott tantárgyakat vehessenek fel.

Az intézmények saját hatáskörben, saját tanulmányi és vizsgaszabályzatukban szabályozzák, hogy a hallgató tanulmányi ideje ne nyúljon végtelen hosszúra. A szokásos szabályozások a következők: A hallgató egy adott tárgyat legfeljebb 3 különböző félévben vehet fel, és ha a harmadik tárgyfelvételnél sem tudja a tantárgyat teljesíteni, tanulmányi okokból elbocsátják. Maximálják az egy adott tárgyból lehetséges vizsgakísérletek számát (a maximális szám általában 5-6). A hallgató tanulmányai során igénybe vehet aktív féléveket (amelyekre egyéni tanulmányi rendet alakít ki, tantárgyakat vesz fel), illetve – korlátozott számban – passzív féléveket (amikor nem vesz fel egyetlen tantárgyat sem, és hallgatói jogviszonya szünetel). Meghatározzák, hogy az első 2 vagy 4 aktív félévben összesen legalább 60 kreditet kell összegyűjtenie a hallgatónak, és van, ahol a szakaszhatároknál elérendő, meghatározott tanulmányi átlageredmény teljesítéséhez kötik a tanulmányok további folytatásának lehetőségét.

A nem megfelelő tanulmányi eredményű, állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatók átsorolandók önköltségfizetéssel járó státuszba. Az átsorolt hallgató helyére megfelelő tanulmányi eredményű önköltségfizető státuszban lévő hallgató kerülhet. A korábban törvényben szabályozott átsorolási kritériumok megállapítása 2022-től a felsőoktatási intézmények jogköre. 

A törvény lehetőséget biztosít a tanulmányok szüneteltetésére az első sikeresen elvégzett félévet követően több alkalommal is, ám összefüggően maximum 2 féléven át, az intézményekre bízva az összes szüneteltetés mértékének és szabályainak meghatározását. Így az intézmény engedélyezheti a szüneteltetést 2 félévnél hosszabb, egybefüggő időtartamban is és az első félév teljesítése előtt is.

Összességében jelentős mértékű a lassabban haladó, halogató, a fokozatot el nem érő és lemorzsolódó hallgatók aránya. Korábban sok hallgató a képzési és kimeneti követelményekben a diploma megszerzésnek feltételeként meghatározott középfokú nyelvvizsga hiányában nem vehette át diplomáját – bár e korlátot a COVID-19-járványra tekintettel 2020-ban és 2021-ben visszamenőleg eltörölte a kormány, 2022-től pedig egy törvénymódosítással a központi előírást megszüntette, és a kritériumok meghatározását intézményi kézbe adta. Innentől kezdve a szaknyelvi idegennyelvi tudás elérése és mérése nem nyelvvizsga révén történik, hanem erről a felsőoktatási intézmény feladata gondoskodni az adott szak tantervén keresztül.

Számos intézménynek nincs információja arról, hogy távozó hallgatója a munkaerőpiacra kerül, vagy másik (esetleg külföldi) intézményben folytatja tovább tanulmányait.

Törvényi előírás miatt, amely szerint a felsőoktatási intézménynek tájékoztató és tanácsadó rendszerrel kell segítenie a hallgatók beilleszkedését, a tanulásipálya-tervezés és a tanulástámogató tanácsadó szolgáltatások megjelentek az intézményekben, szisztematikus kiépítésük, szolgáltatási körük kiteljesítése túljutott a bevezető fázison, ám intézményenként elértő mértékben és módon folyik a gyakorlat.

Foglalkoztathatóság

A ciklusos képzési szerkezet bevezetésével jelentős lépések történtek a foglalkoztathatóság javítására. Az alapképzési (bachelor) programokkal kapcsolatos állami elvárás volt a gyakorlatorientáltság és a foglalkoztathatóság javítása. Az alapképzési (bachelor) programok túlnyomó többségének képzési és kimeneti követelményei előírnak több-kevesebb szakmai gyakorlatot. Számos képzési területen a 6 féléves (180 kredites) alapfokozat 1-2 félévvel (30–60 kredittel) nagyobb méretű lett azért, hogy mód nyíljon legalább 1 félévnyi (30 kredit) összefüggő szakmai gyakorlat megvalósítására. Ezeket az intézmények általában külső munkahelyeken végeztetik el hallgatóikkal.

2015 szeptemberétől államilag definiált, vállalatok és felsőoktatási intézmények szoros együttműködésével folyó duális képzések indultak a műszaki, informatika, agrár, természettudomány és gazdaságtudományok képzési területek gyakorlatigényes alapképzési szakjain, valamint a felsorolt képzési területek mesterképzési szakjain. A képzések köre később bővült a művészet, valamint az orvos- és egészségtudomány képzési területekkel, valamint a szociális munka és a diakónia alapképzési szakokkal. A hallgatók a szorgalmi időszakokat követően – egyre gyakrabban már ennek ideje alatt is – a felsőoktatási intézményekkel együttműködő vállalatoknál mentorok irányításával illeszkednek be abba a munkakörbe, amelyre diplomájuk majd képesíti őket, és amelyet a végzést követően jó eséllyel betölthetnek majd. A képzést duális formában elvégző hallgatók oklevelében ezt záradékként külön feltüntetik. A kormányzat célzott támogatásokkal, adó- és járulékkedvezményekkel támogatja a felsőoktatási intézményeket, illetve a vállalatokat a programban való részvétel esetén. A létrehozott Duális Képzési Tanács pedig a képzések, de főként a vállalati képzőhelyek minőségi kritériumait határozza meg, illetve ellenőrzi. A kormányzat célja, hogy a duális képzésben részt vevő hallgatók aránya elérje a STEM területeken tanuló összes hallgató 5 százalékát.

Szinte minden magyar felsőoktatási intézményben működnek karrier-tanácsadó szolgáltatások. Az intézményi karrierszolgáltatások ellátói saját szakmai és információs hálózatot, önfejlesztő, továbbképző programokat működtetnek, így egyre jobban professzionalizálódó szolgáltatást nyújtanak. A Karrier Irodák Országos Kerekasztalának a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája adott otthont. Az intézményekben rendszeressé váltak a karrierexpók, állásbörzék, munkáltató-hallgató találkozók.

Magyarországon is megkezdődött a hallgatók végzés utáni életpálya-követése. A felsőoktatási törvény az intézmények kötelezettségeként határozza meg a központilag koordinált országos pályakövetési rendszerben való részvételt, annak számára adatok szolgáltatását. Számos intézmény vezetett be saját pályakövetési rendszert, amelynek egy része a központilag kidolgozott sztenderd módszertannal zajló felmérés (survey). Ennek alapján nagymintás követésre nyílik lehetőség országosan. A Diplomás Pályakövetési Rendszerben rendszeresen készül széles körű adatgyűjtés és -elemzés a hazai frissdiplomások munkaerőpiaci fogadtatásáról, kilépéséről, képzési és foglalkoztatási stratégiáiról. Az Oktatási Hivatal pályakövetési kutatásai keretében több alkalommal is készült részletes elemzés adminisztratív adatbázisok integrációjával létrehozott anyagon. Az eredmények azt mutatják, hogy az alap- (bachelor) fokozattal rendelkezők jelentős része sikeresen munkába áll, egy kisebb részük munka mellett továbbtanul, és csak mintegy harmaduk folytatja tanulmányait a következő mesterciklusban. A felmérések, kutatások, elemzések részletes eredményei vizualizált formában elérhetők a felsőoktatásba jelentkezők, továbbtanulást tervezők számára a felvi.hu felvételi információs és menedzsmentplatformon.

A hallgatók értékelése

A hallgatók értékelésének választott módja elsősorban az egyes oktatók hatásköre – noha megjelentek kezdeményezések intézményi értékelési koncepciók kidolgozására, főként kisebb intézményekben. Intézményi szinten a diplomadolgozat és záróvizsga feltételeire és értékelési módszereire irányul a leginkább egyeztetett és kidolgozott szabályozás.

Az oktatók körében az akadémiai hagyománynak megfelelő, félév végi, vizsgaidőszakban megtartott szóbeli vizsga a legelterjedtebb értékelési módszer, de az utóbbi időben az eltömegesedés hatására megjelentek az írásos tesztek és a folyamatba épített értékelések is. A kiscsoportos foglalkozások (szemináriumok, laborgyakorlatok) esetében bevett gyakorlat a folyamatos értékelés.

Az értékelés eredményének minősítésére a legelterjedtebb az ötfokú skála (jeles [5], jó [4], közepes [3], elégséges [2], illetve elégtelen [1]) használata. Alkalmazására jellemző, hogy nem relatív skálán történik (biztosítva, hogy körülbelül azonos százalékos arányban legyenek minden évben azok a hallgatók, akik hasonló érdemjegyet szereztek), ezzel szemben a követelményszint általában minden évben azonos, az értékelés tehát egy abszolút skálán való értékelésnek felel meg.

Oklevelek

Magyarországon az állam határozza meg és ismeri el a kiadható fokozatokat törvénnyel és rendeletekkel képviselőin (a kormányon és a felsőoktatásért felelős minisztériumon) keresztül, így az alapfokozatot (bachelor degree) is. A fokozatot (tanúsító oklevelet = diplomát) államilag elismert felsőoktatási intézmények adhatják ki A felsőoktatási törvény szabályozza az oklevél kiadásának rendjét, a záróvizsgára bocsátás általános feltételeit (minden előírt tanulmányi kötelezettség teljesítése), a záróvizsga főbb elemeit (több részből állhat az intézmény szabályozása alapján: szakdolgozat vagy diplomamunka megvédése, további szóbeli, írásbeli, gyakorlati vizsgarészek). A felsőoktatási intézmény pedig saját hatáskörben szabályozza a záróvizsgára jelentkezés módját, a záróvizsga megszervezésének és lebonyolításának rendjét, eredményének kiszámítási módját, majd lebonyolítja a záróvizsgákat és eredményeik alapján kiadja a fokozatot tanúsító oklevelet (diplomát), továbbá a diplomamellékletet. Az oklevél (diploma) tartalmazza az igazolt képesítésnek a Magyar Képesítési Keretrendszer (HuQF-level) és az Európai Képesítési Keretrendszer (EQF-level) szerinti szintjét is. Az oklevél közokirat és – ide nem értve a nemzetközi közös képzésben kiadható oklevelet – ennek megfelelő módon kell kezelni és nyilvántartani.