Szervezeti változatok az állami fenntartású intézményekben

Az átmenet támogatása: Az általános iskola és a középiskola közötti átmenet nem minden tanuló számára zökkenőmentes. A középfokú oktatásba sikertelenül pályázó tanulók hiányzó alap- vagy részkompetenciáinak megszerzésére biztosítanak lehetőséget a szakképzésben az alábbi alternatív struktúrák.

Orientációs év: kompetenciafejlesztő év azoknak a fiataloknak, akik bizonytalanok a pályaválasztásban, vagy az általános iskolát kompetenciahiánnyal fejezik be. Feladata nem az általános iskolai tananyag ismétlése, hanem a kompetenciák felmérésére alapozott fejlesztés. A szakképző iskolába való belépés feltétele ugyanis, hogy a tanuló rendelkezzen azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek szükségesek a szakma elsajátításához.

A Dobbantó program keretében szervezett alapkompetencia-fejlesztő év célja, hogy a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő, az iskolai rendszerű oktatásban lemaradó vagy a rendszerből már kisodródott, 15–25 éves fiatalokat a szakiskolai képzés bázisán visszavezesse az oktatás vagy a munka világába, és eljuttassa őket sikeres egyéni életútjuk megtalálásához.

A műhelyiskolában azok a fiatalok tudnak részszakképesítést szerezni, akik lemorzsolódnának, és végzettség nélkül lépnének ki a szakképzésből, vagy a Dobbantó programban alapfokú képesítést szereztek, de nem tudnak a hagyományos iskolai környezetben tanulni. A műhelyiskolában a szakma tanulása a gyakorlati képzés helyszínén történik. A műhelyiskolában a részszakképzettség megszerzése nincs tanévhez kötve, hanem a szükséges kompetenciák megszerzéséig, de legalább fél évig tart. Nincsenek közismereti tantárgyak. Minden ismeret, képesség a részszakképesítéshez kötődik, amelyet a tanuló a mesterétől sajátít el. A pedagógus mentorként támogatja az oktatást.

Különböző iskolafenntartók: Magyarországon a legtöbb középfokú oktatási intézmény állami fenntartású, de egyházak, gazdasági szervezetek, alapítványok, egyesületek és magánszemélyek is folytathatnak oktatási tevékenységet.

A nem állami iskolák alapításának feltétele, hogy az alapítók igazolják, jogosultak az ilyen tevékenység végzésére, és megkapják a regisztrációt és a törvényes működést igazoló engedélyeket. A működési engedély kiadásának feltétele, hogy az intézmény megfeleljen az előírt anyagi és személyi feltételeknek, és rendelkezésére álljanak a megfelelő berendezések, eszközök és infrastruktúra. E kritériumok mindegyike hasonló az állami finanszírozású intézmények alapítása esetében is.

A magánintézmények gyakran nyújtanak oktatási szolgáltatásokat tandíj vagy képzési hozzájárulás ellenében, azonban lehetséges az is, hogy egy magániskola megállapodást kössön az állami oktatási tevékenységben való részvételről. Ebben az esetben a magániskolának ingyenes oktatási szolgáltatásokat is kell kínálnia.

Idegen nyelven oktató iskolák: A nemzetiségek jogainak elismerése, valamint az idegen nyelvek ismeretének javítása érdekében két tannyelvű iskolák működnek, amelyekben az összes (vagy legalább három) tárgyat idegen nyelven (angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol vagy kínai) oktatnak.

A nemzetiségi középiskolák célja a nyelvek megőrzése és a magyarországi etnikai kisebbségek identitásának erősítése. Az ilyen iskolákban az oktatás és a tanulás a hét magyarországi (görög, horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén) egyikének nyelvén történik minden vagy néhány tantárgy esetében, míg azok a gyermekek, akiknek az anyanyelve a magyar, a kisebbségi nyelveket idegen nyelvként tanulják.

Elenyésző számban léteznek külföldi, azaz idegen nyelven oktató gimnáziumok és szakképző intézmények, amelyek a magyar iskoláktól eltérő szerkezetűek, és az anyaország oktatási bizottsága által engedélyezett tanterv és az anyaország nyelve szerint működnek, bizonyítványaik pedig egyenértékűek az anyaországban kiállítottakkal. Központi feladatuk, hogy tanulási lehetőséget biztosítsanak a külföldi munkavállalók gyermekeinek. Céljuk, hogy a gyerekek hazájukba visszatérve zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat.

Komplex iskolák: A jogi szabályozás lehetővé teszi a fenntartók számára, hogy úgynevezett komplex iskolákat működtessenek, amelyek több iskolatípust foglalnak magukba egy intézményen belül (azaz több ISCED-szinten végeznek oktató-nevelő munkát): óvoda, általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, alapfokú művészetoktatás. Ezekben az intézményekben az oktatást közös pedagógiai program alapján folytatják, kiegészítve a különböző iskolatípusok és ISCED-szintek sajátos tanterveivel.

Általános művelődési központok: Ezek szervezetileg és szakmailag független többcélú intézmények, amelyek a közoktatás mellett kulturális, művészeti, közösségi, oktatási vagy sportfeladatokat is ellátnak (a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, 20. § 1. bekezdés 5. pont).

Az alternatív struktúrájú középfokú intézmények sajátos pedagógiai koncepció alapján a speciális célokhoz (tehetségfejlesztés, hátránykompenzáció, esélyteremtés) igazított tanrenddel, órarenddel, sajátos értékelési rendszerrel működnek, amihez saját felvételi követelményrendszert alkalmaznak.

Az alternatív iskolák oktatási és tanítási feladatokat látnak el nem hagyományos pedagógiai módszerekkel. Ezek az alternatív pedagógiai koncepcióra épülő iskolák igen sokfélék, közös jellemzőik az alábbiak:

• Magánszemélyek, csoportok, alapítványok, társadalmi intézmények, azaz szülők, pedagógusok, egyházak stb. hozzák létre és működtetik őket.
• Sok esetben a helyi szükséglet hívja őket életre – például kiemelt figyelmet igénylő fiatalok nevelésének igénye, szülők, pedagógusok „nyomása”, kezdeményezése –, és főként helyi kezdeményezésből fejlődnek. Előfordul továbbá az is, hogy az iskola valamilyen program kipróbálására alakul, azaz „felülről” szerveződik.
• A tanulók társadalmi összetétele vegyes, egyes iskolák tudatosan törekednek erre.
• Főként alap- és középfokú oktatást folytatnak.
• Mivel nem tömegigényeket elégítenek ki, többnyire kis létszámúak. Fő vonzerejük a tanulókkal való egyéni bánásmód, valamint a kiemelt figyelem.

A gyakorlatban az alternatív iskolákban számos egyedi szervezeti és módszertani elemmel találkozhatunk:

• Az iskola komplex elméleti alapokon nyugszik, azaz egy pedagógiai vagy pszichológiai nézetrendszert valósít meg, egy szakértő, kutató, gyakorlati szakember és a köréje szerveződő pedagógusok alapítják.
• Saját tanterveket vagy speciális kerettanterveket dolgoznak ki.
• A képzési idő eltérő a hagyományos iskolák képzési idejétől.
• Hangsúlyos a sokoldalú képességfejlesztés, ennek érdekében széles tevékenységrepertoárt kínálnak a tanulóknak.
• Eltérő a tananyag elrendezése, lehetővé válik a moduláris elrendezés, a projektorientált oktatás.
• A hagyományostól szintén különbözik az oktatási idő tagolása, epochális rendszerben (az egyes tantárgyak témaorientált, 3-4 hetes ciklusban való folyamatos oktatása) vagy ritmikus heti rendben szerveződik a tanítás.
• A módszerek tekintetében az egyéni és a csoportos munkát egyaránt támogató tanulásszervezési módokat részesítik előnyben (projekt, kooperatív tanulás stb.).
• A tanulói teljesítmények értékelésében osztályozás helyett a személyre szabott szöveges értékelés a meghatározó.