Magyarország Alaptörvénye deklarálja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a tudományos kutatás és a tanítás szabadságát, a nemzetiségek számára a kulturális identitás megőrzésének szabadságát és az anyanyelvű oktatáshoz való jogát. Az Alaptörvény kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez, ezt a jogot az állam a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes középfokú oktatással és a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja.
Az oktatás és képzés kormányzati irányítása megosztott. A köznevelésért a Belügyminisztérium (BM) felel, a felsőoktatás irányításáért pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM). A Belügyminisztérium integrált tárcaként több ágazat, az oktatás mellett az egészségügy, a társadalmi felzárkózás, a szociális terület irányításáért is felelős.
A szak- és felnőttképzés irányításáért a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) a felelős. A szakmai és irányítási feladatokat az innovációért és a felsőoktatásért felelős államtitkárságon belül a szakképzésért felelős helyettes államtitkár végzi. Az egyes ágazatok profiljaihoz illeszkedő szakképzők az érintett minisztériumok fenntartásában működnek. Ezért az agrárképzéseket az Agrárminisztérium, a katonai kadétképzéseket a Honvédelmi Minisztérium, a rendőrképzéseket a Belügyminisztérium irányítja. Az oktatás és képzés irányítását, szervezését, fenntartását és finanszírozását ágazati törvények foglalják keretbe: a nemzeti köznevelésről a 2011. évi CXC. törvény, a felsőoktatásról a 2011. évi CCIV. törvény, a szakképzésről a 2019. évi LXXX. törvény, a felnőttképzésről a 2013. évi LXXVII törvény szól.
Köznevelés
A köznevelésben 3 és 16 év között kötelező a részvétel.
Az óvodák fenntartása a helyi önkormányzatok feladata. Az alap- és középfokú oktatás megszervezését, fenntartását és működtetését egy központi intézményfenntartó intézmény (Klebelsberg Központ) és az irányítása alatt működő 60 járási szintű tankerületi központ látja el. A tankerületi központok saját költségvetésük terhére saját döntéseket hozhatnak, ami segíti a helyi viszonyoknak megfelelő, hatékonyabb döntési mechanizmust, egyúttal az állami köznevelési közfeladat ellátását biztosító fenntartói rendszer decentralizálását eredményezi.
Szakképzés
A2020 szeptemberétől a szakképzési rendszer a köznevelés rendszerétől elkülönülve működik. Fő szabályként szakképzési alapfeladatot szakképző intézmény (technikum és szakképző iskola) láthat el, köznevelési alapfeladatot pedig köznevelési intézmény. Törvényben meghatározott esetben és formában többcélú köznevelési intézmény elláthat szakképzési alapfeladatot is, illetve többcélú szakképző intézmény elláthat köznevelési alapfeladatot is.
Az állami fenntartású szakképzés szervezését, közvetlen szakmai koordinációját 46 szakképzési centrum látja el. A szakképzési centrumok fenntartója (Kulturális és Innovációs Minisztérium) feladatkörébe tartozik a stratégiai kérdések kidolgozása, a szakképzési centrumokkal kapcsolatos jogszabályok előkészítése, a centrumok forrásait magában foglaló költségvetés megtervezése és a főigazgatók kinevezésének előkészítése. A szakképzési centrumokkal kapcsolatos középszintű fenntartói jogköröket a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) látja el.
Az IKK Innovatív Képzéstámogató Központ Zrt.-t (IKK Zrt.) 2019-ben azzal a céllal hozták létre, hogy módszertani központként vegyen részt a szakképzés megújításában, ellássa az új szakképzési törvény (2019. évi LXXX. tv) szerint a szakképzésért felelős miniszter által az IKK Zrt.-nek delegált és szakképzési államigazgatási szervként rábízott feladatokat.
A nemzeti felsőoktatás célja a versenyképes tudás átadásával, a közjót szolgálva, a nemzet szellemi és gazdasági fejlődésének biztosítása, átlátható, versenyképes elméleti és gyakorlati oktatás nyújtása, tudományos alap- és alkalmazott kutatás végzése, az innováció, továbbá az oktatói-kutatói utánpótlás nevelése. A felsőoktatást ágazati törvény szabályozza (felsőoktatási törvény, 2011), amelyhez végrehajtási kormányrendeletek kapcsolódnak. Ezek tartalmazzák a felsőoktatás működésére vonatkozó fontosabb előírásokat és szabályokat.
A felsőoktatási intézmények önállóak, önállóságuk elsődlegesen az oktatási, tudományos és kutatási tevékenységre terjed ki, amihez az új modellváltó egyetemi struktúra következményeként gazdasági önállóság is társul. A felsőoktatás ágazati irányításában kulcsszerepet játszik a kormány és a felsőoktatásért felelős miniszter, aki szervezési, fejlesztési, törvényességi ellenőrzési feladatokat lát el, továbbá – az állami felsőoktatási intézmények vonatkozásában – fenntartói jogokat gyakorol.
Magyar felsőoktatási intézményt önállóan vagy más jogosulttal együtt a magyar állam, országos nemzetiségi önkormányzat, egyházi jogi személy, Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság és Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet alapíthat. Aki az alapítói jogot gyakorolja, ellátja a felsőoktatási intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat is. Felsőoktatási intézményként olyan szervezet hozható létre, illetve működhet, amelyet a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási feladatok ellátására létesítettek, és az Országgyűléstől megkapta az állami elismerést. Az állam nevében a fenntartói jogokat a felsőoktatásért felelős miniszter gyakorolja.
A felsőoktatási intézmény vezető testülete a szenátus, melynek elnöke, valamint a felsőoktatási intézmény első számú vezetője a rektor. Állami felsőoktatási intézményben az intézmény működtetését a kancellár végzi, aki felel a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért és az intézmény vagyongazdálkodásáért.
Felsőoktatás
A nemzeti felsőoktatás célja a versenyképes tudás átadásával, a közjót szolgálva, a nemzet szellemi és gazdasági fejlődésének biztosítása, átlátható, versenyképes elméleti és gyakorlati oktatás nyújtása, tudományos alap- és alkalmazott kutatás végzése, az innováció, továbbá az oktatói-kutatói utánpótlás nevelése. A felsőoktatást ágazati törvény szabályozza (felsőoktatási törvény, 2011), amelyhez végrehajtási kormányrendeletek kapcsolódnak. Ezek tartalmazzák a felsőoktatás működésére vonatkozó fontosabb előírásokat és szabályokat.
A magyar felsőoktatás intézményei különböző fenntartói modellben működhetnek, amelyek lehetnek főiskolák vagy egyetemek.
A felsőoktatási intézmény vezető testülete a szenátus, melynek elnöke, valamint a felsőoktatási intézmény első számú vezetője a rektor. Állami felsőoktatási intézményben az intézmény működtetését a kancellár végzi, aki felel a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért és az intézmény vagyongazdálkodásáért.
Felnőttképzés
A 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény szerint a felnőttképzés célja, „hogy a hazánkban élő személyek meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, eredményesen kapcsolódhassanak be a munka világába, sikeresek lehessenek életük során, és a felnőttkori tanulás és képzés segítségével az életvitel minősége javulhasson”, ehhez „szükség van a szakmai, a nyelvi és a támogatott képzések szervezettségének növelésére, tartalmuk minőségének és megvalósításuk ellenőrzésének erősítésére”.
A magyarországi felnőttoktatás és felnőttképzés funkciója alapvetően kettős. Egyrészről a felnőttoktatás a felnőttek iskolarendszerű oktatását foglalja magában. Ha a felnőttek oktatása a köznevelés intézményeiben szerveződik, a köznevelési törvény szabályozza (2011. évi CXC. törvény), ha a felsőoktatásban folyó képzésről van szó, akkor a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozik (2011. évi CCIV. törvény). Másrészről a felnőttképzés kifejezés a felnőttek iskolarendszeren kívüli tanulásának szervezésére vonatkozik a felnőttképzési törvény szerint.
A felnőttképzés szabályozási rendszerének (2013. évi LXXVII. törvény) működtetésében jelentős szerepe van a köztestületként meghatározott, közigazgatási hatáskörökkel is felruházott Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK). A Kamara a felnőttképzési törvény szakmai képzésekkel összefüggő kérdéseiben bizonyos esetekben kizárólagos döntési kompetenciákkal rendelkezik, így a felnőttképzésben megfelelő módon tudja érvényesíteni a gazdaság érdekeit.
Az egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CXCII. törvény bevezette a felnőttoktatást és -képzést érintő ágazati készségtanács fogalmát. Az egyes gazdasági ágazatok gazdálkodó szervezeteinek a szakképzés és felnőttképzés tartalmi szerkezetének folyamatos fejlesztését és korszerűsítését, a munkaerőpiaci igények és a képzési kínálat összehangolását szolgáló szakmai javaslatait a kormány rendeletében meghatározott ágazati készségtanácsok képviselik.
A Szakképzési Innovációs Tanács szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként segíti a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter szakképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) a felnőttképzés terén részt vesz a felnőttképzés tervezésében, megvalósításában és monitorozásában, a felnőttképzést folytató intézmények tevékenységének engedélyezésében, ellenőrzésében, a nyelvi programkövetelmények nyilvántartásba vételében, a felnőttképzési szakértők tevékenységével kapcsolatos feladatokban.