Tervezési politika

Az Európai Felsőoktatási Térség közös kialakításában a magyar felsőoktatás is kötelezettséget vállalt. Az 1999-es bolognai nyilatkozatban kitűzött és az azóta tartott miniszteri találkozókon megerősített célok között szerepel a széles körű oktatói és kutatói mobilitás elősegítése, a könnyen érthető és összevethető képzési rendszerek kialakítása, az európai alkalmazhatóság elérése, az európai minőségbiztosításban való kooperáció kialakítása, a felsőoktatás európai dimenzióinak támogatása, illetve európai szintű oktatási modulok, tantervek kialakítása. A mobilitás, az új tartalmak és a minőség határozzák meg a felsőoktatás és az oktatói alkalmazás fejlesztési feladatait.

Az egyetem, főiskola létesítésének és intézményi akkreditációjának egyik feltétele, hogy az adott tudományterületen, tudományágban a képzési feladatok minőségi ellátásához a minősített (azaz tudományos fokozattal rendelkező) és lehetőleg vezető oktatói státuszú (azaz tanári, illetve egyetemen docensi címmel rendelkező) oktatói létszám biztosítva legyen. A felsőoktatásban a jogi szabályozás a munkavállalói és munkáltatói jogbiztonság érdekében törvényi szinten határozza meg az alkalmazás, a kinevezés és az oktatói munkaköri címek elnyerésének feltételeit (7.). A felsőoktatási intézmény a képzési program indításához maga tervezi meg az oktatás személyi feltételeit.

Az oktató – függetlenül attól, hogy hány felsőoktatási intézményben lát el oktatói feladatot – az intézmény működési feltételei meglétének mérlegelése, így a képzési program akkreditációja során egy felsőoktatási intézményben vehető figyelembe. Az oktató nyilatkozata határozza meg, hogy melyik az a felsőoktatási intézmény, amelyiknél az előzőekben meghatározottak szerint figyelembe lehet őt venni.

Az állami felsőoktatási intézménynek az alaptevékenységére (képzésre és kutatásra) kapott költségvetési támogatásból kell megoldania a személyi juttatást. Nem állami, egyházi vagy magán felsőoktatási intézmény támogatási megállapodás alapján kaphat költségvetési forrást a foglalkoztatottak személyi juttatására (7., 9.4.).

A szakmába való belépés

A felsőoktatási intézményben az oktatással összefüggő feladatokat oktatói (tanársegéd, adjunktus, főiskolai docens, egyetemi docens, főiskolai tanár, egyetemi tanár, mesteroktató) és tanári munkakörökben foglalkoztatottak látják el (7.1.). Az 1 évnél hosszabb időre szóló egyetemi és főiskolai docensi, egyetemi és főiskolai tanári munkaköröket nyilvános pályázati eljárás alapján kell betölteni, a tanársegédi, illetve az adjunktusi munkakörre pedig nyilvános pályázat írható ki. Az oktatói munkakörre kiírt nyilvános pályázati felhívásokat a minisztérium hivatalos lapjában, a Közszféra Állásportálján, a felsőoktatási intézmény honlapján, valamint a felsőoktatási intézményben szokásos egyéb módon közzé kell tenni.

A felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszerében kell meghatározni, hogy az oktatói munkakörben való alkalmazáshoz szükséges feltételek meglétéről a szenátus milyen okiratok alapján, milyen eljárás keretében győződik meg. Meg kell határozni az egyes oktatói munkakörök betöltésével kapcsolatos követelményeket, a nyilvános pályázatok elbírálásának rendjét, az intézményi oktatói, kutatói ösztöndíjak és más juttatások feltételeit, az ezzel összefüggő pályázatok rendjét, kormányrendeletben meghatározott keretek között az egyetemi tanári munkakörben való alkalmazás feltételeként meghatározott habilitációs eljárás követelményeit, rendjét, továbbá a teljesítményre vonatkozó követelményrendszert, a követelmények teljesítésének értékelését. A nyilvános pályázaton részt vehetnek a felsőoktatási intézménnyel alkalmazásban állók, továbbá azok is, akik nem állnak munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszonyban a felsőoktatási intézménnyel. A benyújtott pályázatokat a szenátus bírálja el. Az egyetemi tanári munkakör betöltésével kapcsolatos szenátusi döntés előkészítésében szakmai véleményező testület működik közre. A rektor – valamennyi oktatói munkakör tekintetében – a rangsorolt pályázatok közül választva létesíthet munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt.

Főiskolai, illetve egyetemi tanári munkakör esetén, ha a pályázó még nem rendelkezik a megfelelő munkaköri címmel, a munkaviszony létesítését megelőzően a rektor – a munkaköri cím adományozása céljából – kezdeményezheti a főiskolai tanári, egyetemi tanári kinevezést. A rektor javaslatát megküldi a felsőoktatási intézmény fenntartójának abból a célból, hogy továbbítsa a kinevezésre – a munkaköri cím adományozására – jogosultnak, aki főiskolai tanári kinevezés esetén a miniszterelnök, egyetemi tanári kinevezés esetén a köztársasági elnök. A felsőoktatási intézmény rektora az egyetemi tanári kinevezéssel kapcsolatos javaslatának elkészítése előtt beszerzi a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) szakértői véleményét. A felsőoktatási intézmény rektora a szakértői véleményben foglaltak mérlegelésével készíti el javaslatát az egyetemi tanári kinevezésre, melyet a szakértői véleménnyel együtt megküld a felsőoktatási intézmény fenntartójának. A nem állami felsőoktatási intézmény fenntartója a rektor javaslatát a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértői véleményével és a saját álláspontjának ismertetésével együtt megküldi a miniszternek. A miniszter beszerzi a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság újabb szakértői véleményét abban az esetben, ha a felsőoktatási intézmény rektorának javaslata nincs összhangban a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértői véleményében foglaltakkal. Ha a rektor javaslata és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértői véleménye összhangban áll, a miniszter kezdeményezi az egyetemi tanári kinevezést a köztársasági elnöknél. Ha a rektor javaslata és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértői véleménye nincs összhangban, a miniszter mérlegelheti, hogy kezdeményezi-e az egyetemi tanári kinevezést.

A MAB szakértői véleményének kialakításához a jogszabályokban foglaltakon kívül értékeli a jelölt oktatói, tudományos, illetve művészeti eredményeit.

A miniszter döntéseinek meghozatalához a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértői véleménye mellett független nemzetközi szakértői véleményt is beszerezhet, illetve nemzetközi összehasonlító tanulmányokat készíttethet.

A foglalkoztatás módja

Az állami felsőoktatási intézményekben alkalmazás esetén közalkalmazotti jogviszony jön létre, amelyet a közalkalmazotti törvény szabályoz. A nem állami fenntartású intézményekben a tanárok, oktatók munkaviszonyban dolgoznak, ennek jogi kereteit, tartalmát a munka törvénykönyve tartalmazza. A felsőoktatási intézményben az oktatói, a tanári és a tudományos kutatói munkaköröket illetően a rektor gyakorolja a munkáltatói jogkört (7.1).

A felsőoktatásban határozatlan időre szól az alkalmazás (9.4.), a törvény olyan munkaköröket határoz meg, amelyekben a tudományos teljesítmény és a tudományos fokozat az előmenetel követelménye. Oktatói és tanári munkakörben a foglalkoztatás feltétele a mesterfokozat és szakképzettség, továbbá tanársegédi munkakörben a doktori képzés megkezdése, adjunktus, főiskolai docens, egyetemi docens, főiskolai tanár, egyetemi tanár munkakörben feltétele a doktori fokozat megléte.

A fokozatos teljesítményre épülő előmeneteli rendszerben tanársegédi, adjunktusi, egyetemi docensi, főiskolai docensi, egyetemi tanári és főiskolai tanári munkaköröket létesíthet az intézmény. Az egyes munkakörökben való foglalkoztatás egyúttal teljesítményen alapuló munkaköri cím elnyerését is jelenti. A munkaköri címek követelményeit részben a felsőoktatási törvény (2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról), részben a felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszere határozza meg.

Oktatói feladat megbízási jogviszony keretében is ellátható, eseti és rendszeres oktatói feladatokra. Ez utóbbi esetben feltétel, hogy a tevékenység jellege ezt megengedje, s a végzett munkára fordított idő ne haladja meg a teljes munkaidő 60%-át. Az alkalmazásánál feltétel, hogy az alkalmazott büntetlen előéletű legyen, ne álljon a tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá rendelkezzen az előírt végzettséggel és szakképzettséggel.

Az intézményi autonómia jegyében – a törvényi szabályozáson túl – az intézmény belső követelményrendszere szabályozza az alkalmazás és az előmenetel konkrét követelményeit. A felsőoktatási intézmény a törvényben foglaltakon túlmenően további szakmai feltételeket állapíthat meg, gyakorlati idő meglétét írhatja elő, összeférhetetlenségi szabályokat állapíthat meg.

A felsőoktatási törvény rendelkezik az oktatással kapcsolatos feladatot ellátók kötelezettségeiről is, amelyek közé tartozik többek között az ismeretek tárgyilagos, többoldalú közvetítése, a hallgató emberi jogának, méltóságának tiszteletben tartása.

Az egyházi felsőoktatási intézményekben a foglalkoztatási jogviszony létesítésénél az egyenlő bánásmódról szóló törvény figyelembevételével határozhatók meg az intézményi foglalkoztatási követelmények. A felsőoktatási törvény alapján a hitéleti képzés tartalmának meghatározása, a hitéleti képzésben részt vevő oktatókkal, tanárokkal kapcsolatos követelmények meghatározása az egyházi felsőoktatási intézmény joga.

Fizetések

A közalkalmazotti törvényben külön bértábla tartalmazza a felsőoktatási intézményben oktatói, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak garantált illetményét. Az oktatói és kutatói munkakörben a közalkalmazotti törvény meghatározott munkakörökhöz két, illetve három fizetési fokozatot rendel. A kiindulási pont az egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozata, amelyhez a költségvetési törvényben egy garantált összeget állapítanak meg. A többi munkakörhöz kapcsolódó illetmény kiszámítása a fizetési fokozat és az egyetemi tanári garantált illetményre vetített arányszám függvényében történik. 2017-től a tanári munkakör és a mesteroktató munkakör garantált illetményét is ennek alapján állapítják meg. Az oktatói munkakört betöltő közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba az adott munkakörben az előző fizetési fokozatban eltöltött 5 évet követően (egyetemi tanár, főiskolai tanár), illetve 10 évet követően (egyetemi docens, főiskolai docens, továbbá határozatlan időre kinevezett adjunktus, valamint tanár) lép. Ha a tanársegéd megfelel a foglalkoztatási követelményrendszerben meghatározott feltételeknek, a doktori fokozat megszerzését követő 3 éven belül adjunktusi munkakörbe kell átsorolni, így kaphat magasabb illetményt.

Az oktatók pótlékrendszere a vezetői megbízáshoz kapcsolódik. Speciális juttatás a „professor emeritus” címmel járó jövedelem, amely intézményi szabályozás szerint adható.

2020-ban az egyetemen dolgozók tanári fizetése hozzávetőlegesen havi bruttó 222 000 és 588 000 forint között mozog oktatói munkakörtől függően.

Munkaidő és szabadság

A felsőoktatásban oktatók esetében a munkaidő heti 40 óra. A munkaidő kötelező órákból és kötetlen, munkaidőben ellátandó feladatokból áll. Az oktató a heti teljes munkaidejéből – 2 egymást követő tanulmányi félév átlagában – egyetemi vagy főiskolai tanári munkakörben legalább heti 8, docensi munkakörben legalább heti 10, adjunktus, tanársegéd és mesteroktató munkakörben legalább heti 12 órát köteles a hallgatók felkészítését szolgáló előadás, szeminárium, gyakorlat, konzultáció megtartására fordítani (tanításra fordított idő). Az oktató munkaideje legalább 20%-ában tudományos kutatást – a művészet, művészetközvetítés és sporttudomány képzési területen művészeti vagy sportszakmai tevékenységet – folytat, továbbá a hallgatókkal való foglalkozással, tudományos kutatással le nem kötött munkaidőben munkaköri feladatként a munkáltató rendelkezései szerint ellátja mindazokat a feladatokat, amelyek összefüggnek a felsőoktatási intézmény működésével, és igénylik az oktató szakértelmét. A tudományos kutatási tevékenység eredményére vonatkozó adatokat közzé kell tenni a nemzeti tudományos bibliográfiai adatbázisban. Az oktatói munkakörökben meghatározott, tanításra fordított minimális idő a foglalkoztatási követelményrendszerben meghatározottak szerint legfeljebb 40%-kal megemelhető, illetve legfeljebb 25%-kal csökkenthető.

Az oktatói feladatok ellátása kivételes esetben lehetséges megbízási jogviszony keretében, mégpedig ha az oktató által ellátott tevékenység jellege megengedi, vagy ha a végzett munkára fordított idő nem haladja meg a teljes munkaidő 60%-át.

Speciális szabály, hogy az oktatói feladatok és a tudományos kutatási feladatok egy munkakörben is elláthatók. A kinevezés, munkaszerződés tartalmazza az egyes feladatokra jutó hányadot.

A felsőoktatási törvény alapján a felsőoktatási intézmény összeférhetetlenségi szabályokat állapíthat meg, korlátozhatja, hogy az alkalmazott másik felsőoktatási intézményben a nála betöltött munkakörhöz hasonló munkakört töltsön be.

A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság és a pótszabadság mértékét alapesetben a munka törvénykönyve szabályozza, az alapszabadság az életkor függvényében változó: minimum 20, legfeljebb 30 munkanap. A közalkalmazottak esetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályozza az alapszabadság mértékét, s ugyanitt szabályozzák a fizetési fokozattól függő pótszabadság mértékét, valamint a magasabb beosztásban dolgozók és a vezető beosztásúak pótszabadságát.

A közalkalmazottként dolgozó oktatót minimum 21 nap alapszabadság illeti meg, amely az életkorral emelkedik. A közalkalmazottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanapnyi pótszabadság jár. Az oktató-nevelő munkát végző közalkalmazottakat évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg, amiből legfeljebb 15 munkanapot az egyetem oktató-, nevelő-, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő munkára igénybe vehet. Évenként 5 munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak, illetve az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak. A magasabb vezető beosztású közalkalmazottat naptári évenként 35, a vezető beosztású közalkalmazottat 30 munkanap alapszabadság illeti meg.

Előléptetés, előmenetel

A felsőoktatási oktatók előmeneteli rendszerére a jogszabály speciális szabályokat állapít meg. Az egyes oktatói munkakörök rögzítve vannak: tanársegéd, adjunktus, egyetemi, illetve főiskolai docens és egyetemi, illetve főiskolai tanár. Ezek a munkakörök egymásra épülnek.

A felsőoktatási törvény erejénél fogva tanársegédi munkakörben a határozatlan időre való alkalmazás feltétele a doktori képzés megkezdése, adjunktusi munkakörben a doktori fokozat megszerzése. A docensi oktatói munkakör és cím pályázati úton határozatlan időre való elnyerésének feltétele a hallgatók, illetve beosztott oktatók tanulmányi és tudományos munkájának irányítása, idegen nyelven való előadói felkészültség, valamint a tudományos fokozat. Nem foglalkoztatható tovább az az oktató, aki a munkába állásának napjától számított 10. év elteltéig nem szerzett tudományos fokozatot.

Az egyetemi, illetve főiskolai tanári oktatói munkakört és címet pályázat útján, határozatlan időre az nyerheti el, aki rendelkezik tudományos fokozattal, s emellett tudományágának, művészeti területének hazai és nemzetközi körei elismerik tudományos munkáját. Az egyetemi tanári kinevezés habilitáció meglétéhez van kötve.

A felsőoktatásban a szakmai ranglétrán az egyetemi/főiskolai tanári munkakör betöltése különleges státuszt ad, jelzi ezt az állami elismerés (kinevezés) is. A habilitáció az oktatási és előadói képesség, valamint a tudományos teljesítmény egyetemi megítélése. Az előadókészséget nyilvános, szabad előadásban – idegen nyelven is – bizonyítani kell. Az egyetemi tanár élete végéig használhatja a professzori címet, akkor is, ha a kinevezése lejárt. Az egyetemi tanár a cím használatára addig jogosult, ameddig a miniszterelnök, illetve a köztársasági elnök – a tanári cím használatának jogát megvonva – nem menti fel. Az oktató és a kutató 70. életévének betöltéséig foglalkoztatható. A főiskolai, illetve egyetemi tanár esetén a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszüntetésére a rektor jogosult. A 70 éves kort elért egyetemi tanárt és főiskolai tanárt fel kell menteni, a nyugdíjazását követően a professor emerita/emeritus címben részesülhet, és azt használhatja.

A felsőoktatási intézményben kutatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében is speciális feltételeknek kell megfelelni [395/2015. (XII. 12.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról és a felsőoktatási intézményben való foglalkoztatás egyes kérdéseiről]. A tudományos segédmunkatárs munkakörben való alkalmazás feltétele a doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszony. A tudományos munkatárs munkakörben való alkalmazás feltétele, hogy az érintettnek legyen doktori fokozata. A tudományos főmunkatárs munkakörben való alkalmazás feltétele, hogy az érintettnek legyen doktori fokozata, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson, továbbá legyen megfelelő, az oktatásban és kutatásban szerzett szakmai tapasztalata. A tudományos tanácsadó és a kutatóprofesszor munkakörben való alkalmazás feltétele, hogy az érintettnek legyen doktori fokozata, továbbá az adott tudomány- vagy művészeti terület olyan nemzetközileg elismert képviselője legyen, aki kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki. A felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszerében kell meghatározni, hogy a tudományos főmunkatárs, a tudományos tanácsadó és kutatóprofesszor munkakörben való alkalmazáshoz szükséges feltételek meglétéről a szenátus milyen okiratok alapján, milyen eljárás keretében győződik meg. Az oktatói és kutatói előmenetel alapja általában a szakmai aktivitás, a magasabb munkakörre előírt feltételeknek való megfelelés (doktori fokozat, habilitáció, publikációk, idegennyelv-ismeret stb.); az előrelépésről az intézmény jogosult dönteni.

Az oktatás minőségét a hallgatók is értékelik (a hallgatói önkormányzatban, szervezetben), mely értékelés szabályozása intézményi hatáskör. Az új rendelkezések arra ösztönzik az intézmény vezetőjét, hogy szüntesse meg azon oktatók esetében a foglalkoztatást, akik nem teljesítik a foglalkoztatási követelményrendszerben meghatározottakat; aki nem teljesíti azokat a munkakör betöltéséhez szükséges feltételeket, amelyeket a munkáltató – megfelelő határidő biztosításával – a munkaszerződésben, illetve a kinevezési okmányban előír.

Az előmenetel speciális esete állami felsőoktatási intézményben a vezetői megbízások betöltése. A magasabb vezetői megbízásokra nyilvános pályázatot kell kiírni.

(7.) Az intézmény vezetője a rektor, akit egyetem esetén az egyetemi tanárok közül pályázat útján választ ki a szenátus, a kinevezés joga pedig a köztársasági elnöké, s a rektort ugyancsak ő mentheti fel. A főiskolai rektor egyetemi tanár, docens, illetve főiskolai tanár, továbbá tudományos tanácsadó, kutatóprofesszor vagy tudományos főmunkatárs lehet, akik közül pályázat útján a szenátus választja ki a megfelelő személyt. A főiskolai rektort a miniszterelnök nevezi ki, illetve menti fel. Mind a főiskolai, mind az egyetemi rektor esetében jogszabályban meghatározott követelmény a vezetési, szervezési, gazdálkodási ismeret és gyakorlat. A kancellár az Nftv.-ben meghatározott – elsősorban a gazdálkodást, működtetést biztosító – feladatok tekintetében vezetője az intézménynek. A felsőoktatási intézmény rendelkezésére álló források felhasználásával gondoskodik annak feltételeiről, hogy a felsőoktatási intézmény gazdálkodása az alapfeladatok ellátását biztosítsa. Így a kancellár munkáltatói jogot a nem oktatói, nem kutatói, nem tanári munkakörök tekintetében gyakorol a felsőoktatási intézményben foglalkoztatott alkalmazottak felett, gondoskodik a jogszabályoknak megfelelő pénzügyi-szakmai kompetencia biztosításáról.

Az egyéb magas szintű vezetői (dékán, rektorhelyettes, dékánhelyettes stb.) megbízásokra benyújtott pályázatokat a szenátus rangsorolja, s a rektor a szenátus véleményének mérlegelésével dönt a vezetői megbízás kiadásáról. A megbízás határozott időre (legfeljebb 5 évre) szól, amely időszak pályázat alapján a felsőoktatási intézmények első számú (magasabb) vezetői esetében egyszer meghosszabbítható. A megbízásokhoz szigorú gazdasági és felügyeleti jellegű összeférhetetlenségi szabályok is kapcsolódnak. A magasabb vezetői megbízás felső korhatára a 65. év betöltése, kivéve, ha a határozott idő később jár le.

Nyugdíjazás és nyugellátás

Magyarországon nem szabályozzák külön jogszabályok a felsőoktatásban oktatók nyugdíjazását, tehát az általános társadalombiztosítási előírások, illetve – állami alkalmazottként – a közalkalmazotti törvény az irányadók, ugyanakkor az oktató és a kutató a 70. életévének betöltéséig foglalkoztatható. Az általános előírások szerint teljes összegű öregségi nyugdíjat az kaphat, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt, azaz 65. életévét betöltötte. Nők esetében a teljes jogú öregségi nyugdíjra jogosult az is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló rendelkezések szerint az öregségi nyugdíj folyósítását – a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig – szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban áll.

Továbbfoglalkoztatás estén, ha azt a munkáltató különösen fontos érdeke vagy a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, a munkáltatói jogok gyakorlója a kormány véleményének kikérését követően dönthet a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerzett közalkalmazott foglalkoztatásáról azzal, hogy a kormány véleménye köti a munkáltatói jogok gyakorlóját döntésének meghozatalában. A kérelem megtételére a továbbfoglalkoztatásra irányuló, a közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni kívánó személy jogosult.

A nyugdíjkorhatár elérése nem vonja automatikusan magával a munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony megszüntetését. Az oktatók és kutatók a nyugdíjkorhatár elérése után is alkalmazhatók. A felsőoktatási törvény alapján azonban a 70 éves kort elért oktatót és kutatót fel kell menteni.

A felsőoktatásban a vezetőkre nézve van ismert életkori korlát, vezetői megbízás 65 éves korig látható el állami felsőoktatási intézményben.