Az alapfokú oktatás általános jellemzői
Magyarországon az alapfokú oktatás intézménye a szakmai szempontból önálló, nyolc évfolyamos általános iskola, ahol országosan egységes követelmények szerint alapfokú nevelés-oktatás folyik. Célja, hogy a tanulókat érdeklődésüknek, képességeiknek és tehetségüknek megfelelően felkészítse a középfokú iskolai továbbtanulásra.
Magyarországon minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A tankötelezettség abban vagy legkésőbb az azt követő évben kezdődik, amelynek augusztus 31. napjáig a gyermek betölti a 6. életévét, és annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló betölti a 16. életévét. Az a gyermek, akinek esetében ezt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, az Oktatási Hivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek 6 éves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.
Az alapfokú nevelés-oktatás két szakasza az alsó tagozat (1–4. évfolyam) és a felső tagozat (5–8. évfolyam).
A nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében különösen arról, hogy a tankötelezettség végéig az általános iskolába járó tanuló évenként legalább egyszer részt vegyen fogászati, szemészeti és általános szűrővizsgálaton.
A magyar köznevelési rendszer jellegzetessége, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók tankötelezettségének teljesítése a többségi általános iskolában, integráltan és a sajátos nevelési igény kezelésére specializálódott gyógypedagógiai intézményben is teljesíthető. A gyógypedagógiai intézményhálózat a „fősodor” intézményrendszerével párhuzamosan működik, sajátosságaival részletesen a 12. fejezet foglalkozik.
Jogszabályi keretek
A köznevelés jogi szabályozásában a megosztott felelősség elve érvényesül, amely Magyarország Alaptörvényén nyugszik. Az Alaptörvény deklarálja, hogy Magyarország a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével minden állampolgára számára biztosítja a művelődéshez való jogot, a tanulás szabadságát, valamint – törvényben meghatározott módon – az oktatásban részesülők anyagi támogatását, illetve a tanítás szabadságát. Az Alaptörvény rendelkezése alapján az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező.
A közoktatás alapvető szakmai kerettörvénye a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, amely a közoktatás működésével kapcsolatos legfontosabb területekkel foglalkozik. Szabályozza, hogy a tanköteles gyermek hogyan, milyen feltételek teljesülése esetén kezdheti meg iskolai tanulmányait. Meghatározza a közoktatás intézményrendszerének jellemzőit, az oktatásban részt vevők jogait és kötelességeit, az állami és a nem állami fenntartói irányítás lehetőségeit és korlátait, és kitér a finanszírozás kérdéseire is. Az iskolák működésének aktuális pénzügyi szabályait a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza.
A jogi hierarchia következő szintjét a kormányrendeletek jelentik. Ezek egy része a köznevelési törvény megvalósításának szabályozásával foglalkozik [229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról]; de kormányrendelet a közoktatás tartalmi szabályozásának fölső szintjét jelentő Nemzeti alaptanterv is [110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról].
A szakmailag autonóm köznevelési intézmények stratégiai és operatív szabályozó dokumentumai (pedagógiai program, szervezeti és működési szabályzat, munkaterv, házirend) a jogszabályok keretei között az intézményi szintű szabályozást valósítják meg.