A doktori képzés megszervezése
A doktori képzés alapvetően egyetemeken folyik, pontosabban azok a felsőoktatási intézmények tartoznak az egyetem típusba, amelyek többek között képesek (és jogosultak) doktori képzés folytatására és doktori fokozat odaítélésére. Az egyetemeken a Magyar Tudományos Akadémia által meghatározott tudományterületenként doktori iskolák szerveződnek, és a doktori iskolákban doktori programok működnek. (A legtöbb területen a doktori programok „Doctor of Philosophy” (PhD) fokozattal, a művészetek területén a doktori programok „Doctor of Liberal Arts” (DLA) fokozattal végződnek.) A doktori iskolák működését és a doktori fokozat odaítélését az intézmény doktori tanácsa szabályozza és felügyeli.
Mind a doktori iskolák, mind az egyes doktori programok akkreditációs eljárást követően működhetnek. A doktori tanulmányok kormányrendelet alapján alapvetően két szakaszra oszlanak: az első szakasz egy tanított, nappali tagozaton 2 éves, részképzéssel általában hosszabb ideig tartó, 120 kredites szervezett program, amelyet követően a hallgatók komplex vizsgát tesznek. A sikeres vizsgát letevők részt vesznek a második szakaszban, amely az ún. fokozatszerzési eljárás, egyéni kutatómunkával és a végén a doktori disszertáció benyújtásával és megvédésével. Erre 3 év áll rendelkezésre, amely indokolt esetben 1 évvel meghosszabbítható.
Ezek a keretek minden tudományterületre érvényesek. Doktori iskolák minden tudományterületen működnek, egyetemenként eltérő számban.
A doktori képzésre vonatkozó szabályok e két szakaszra eltérő szabályozást érvényesítenek, a szervezett, oktatott szakaszra alapvetően a többi képzési programra vonatkozó előírások érvényesek, míg a fokozatszerzési eljárási szakaszra speciális előírások vonatkoznak, elsősorban a jelentkezéstől számított betartandó határidők megszabásával, illetve eljárási kérdések kezelésével. A szervezett, oktatott szakasz a törvény szerint „a tudományterület sajátosságaihoz és a doktorandusz igényeihez igazodó egyéni vagy csoportos felkészítés keretében folyó képzési, kutatási és beszámolási tevékenység”, amelynek során számos doktori program előír (felsőoktatási) tanítási és/vagy külső munkahelyi gyakorlatot is, illetőleg jellemző az egyéni kutatás és a közvetlen szakmai konzultáció jelenléte. Egyelőre profil szerinti megkülönböztetés (kutatói, illetve szakmai doktorátus) nincs.
A doktori fokozatszerzési eljárásban részt vevő megnevezése: doktorjelölt. Doktorjelölt lehet az is, aki nem vett részt a doktori képzésben, a fokozatszerzésre egyénileg készült fel, feltéve, hogy mesterfokozatot szerzett, és teljesítette a doktori képzés követelményeit. Nem utasíthatja el a jelentkezését a felsőoktatási intézmény annak, aki az adott felsőoktatási intézményben sikeresen befejezte a doktori képzést. A doktori képzésekre felvettek hallgatói jogállásúak, és állami támogatásban részesülhetnek. Mivel az állami ösztöndíjas létszám korlátozott, különösen az érdeklődés magas számához viszonyítva, a doktoranduszhallgatók túlnyomó többsége önköltséget fizet, és munkavégzés mellett végzi tanulmányait. Ezen okok miatt is alacsony a végül doktori fokozatot szerzők aránya.
Felvételi követelmények
A felsőoktatási intézmények doktori iskolái maguk jogosultak kiválasztani a doktori programokra beiskolázandó hallgatókat. A felvételi eljárást és feltételeket is az egyes egyetemek, illetve doktori iskolák maguk határozzák meg, azzal a törvényi megkötéssel, hogy doktori képzésben az vehet részt, aki mesterfokozatot szerzett. A doktori iskolák általában szóbeli vizsga keretében választják ki a jelentkezők közül a felvételt nyerőket.
A felvehető hallgatók létszáma nincs megkötve, a kormány az állami ösztöndíjas létszámkeretet határozza meg (kb. 2000 fő). Az Országos Doktori Tanács a felsőoktatási intézmények doktori tanácsainak elnökeiből álló testület, amely állást foglal a doktori képzéssel, fokozatadással kapcsolatos kérdésekben, és meghatározza a doktori képzésre biztosított állami ösztöndíjas létszámkeret felsőoktatási intézmények közötti minőség- és teljesítményalapú elosztásának elveit. Az állami ösztöndíjas létszámkeret korlátossága miatt magas a részképzéses, önköltséget fizető doktori hallgatók aránya
A hallgatók/jelentkezők státusza
A doktori programra felvett hallgatók hallgatói státuszt nyernek el, az ezzel együtt járó jogokkal és kötelezettségekkel együtt. A jogok között ugyanazok a jogok szerepelnek, mint az alapképzési (bachelor) és mesterprogramokra felvett hallgatók esetében, így részesülnek egészségügyi és társadalombiztosításban, jogosultak ösztöndíjra és szociális támogatásokra, továbbá egyéb jóléti támogatásokra.
Ugyanakkor jelentős a számuk azoknak a doktori programban részt vevő hallgatóknak, akik nem részesülnek állami ösztöndíjban. Ők – bár hallgatói státuszt nyernek, és így jogosultak diákigazolványra és az azzal igénybe vehető kedvezményekre (pl. kedvezményes utazás, belépőjegyek stb.) – önköltséget fizetnek, és nem részesülnek azokban a támogatásokban és juttatásokban, mint az állami ösztöndíjasok. Többségük ezért tanulmányai mellett dolgozik. A doktori programok óráinak szervezése azonban lehetővé teszi számukra munka mellett is a kurzusokon, foglalkozásokon való részvételt.
Szupervizori rendszer
Törvényi és más jogszabályi előírások hiányában doktori iskolánként eltérő szabályozások és gyakorlat alakult ki a szupervízióra. Általános gyakorlat, hogy ha nem áll rendelkezésre a doktori programban működő oktató/kutató a doktorandusz támogatására, akkor a programon, illetve a doktori iskolán kívülről kérnek fel ilyen személyt, és kötnek vele szerződést erre a feladatra. A hallgató és a szupervizor, illetve a doktori iskola közötti szerződés intézménye azonban jórészt ismeretlen Magyarországon. A többszörös felügyelet (multiple supervision) nem általános, a doktori komplex vizsga és a disszertáció megvédésének folyamatába van beépítve a külső szereplők (a törvény által kötelezően legalább egy fő) és két a dolgozatot bíráló opponens bevonása.
Az akadémiai személyzet (oktatók, kutatók) akadémiai előmenetelének biztosítása nem a doktori képzések, hanem az egyetemek humánpolitikai szabályzataiban megfogalmazott oktatói követelményrendszer keretében történik, amely előírja a különböző akadémiai beosztások betöltésének feltételeit és az oktatók, kutatók rendszeres időközönkénti értékelését. Ez utóbbi értékelést az 5 évente esedékes intézményi akkreditációs eljárás ösztönzi, és egyre inkább terjedő intézményi gyakorlat. Ugyancsak kevéssé jellemző a nemzetközi tutoring vagy co-tutoring gyakorlata, illetve ez nagymértékben függvénye a doktori iskolák anyagi teherviselő képességének.
Foglalkoztathatóság
Nem állnak rendelkezésre szisztematikus adatok, statisztikák a doktori iskolák foglalkoztathatóságot javító tevékenységéről, egyes beszámolók alapján azonban érzékelhető, hogy – tudományterülettől függően – akár jelentősebb vállalati kapcsolatok is működnek, az oktatott szakaszban óraadás, a doktoranduszok témavezetése, a disszertáció bírálata során opponensi szerep ellátása formájában. Egyes területeken (pl. műszaki, természettudomány, agrártudományi) inkább jellemző, hogy a doktoranduszok – sokszor még fokozatszerzés előtt és sokszor ahelyett is – állást vállalnak a terület vállalatainál; illetve ilyen területeken dolgozók munkájuk mellett bekapcsolódnak doktoranduszként a programokba. Ezek a kölcsönös átjárások jól ösztönözhetik a munkavállalási képességek javítását.
Értékelés
A hallgatók értékelésének a magyar felsőoktatásban nincs országosan vagy akár intézményi szinten kidolgozott eljárásrendje, az az egyes oktatók hatásköre – noha megjelentek kezdeményezések intézményi értékelési koncepció kidolgozására, főként kisebb intézményekben.
A doktori program szervezett, oktatott szakaszában az oktatók körében az akadémiai hagyománynak megfelelő, félév végi, vizsgaidőszakban megtartott szóbeli vizsga a legelterjedtebb értékelési módszer, de jelen vannak az írásos feladatok is. A kiscsoportos foglalkozások (szemináriumok, laborgyakorlatok) esetében bevett gyakorlat a folyamatos értékelés. Az értékelés eredményének minősítésére a többi programtípusnak megfelelő három-, illetve ötfokozatú skála használatos. Az oktatói gyakorlat áttekintésére és elemzésére sem intézményi, sem országos szintű monitoring, illetőleg kutatások nem irányulnak.
A doktori iskolák maguk szabályozzák az értékelést, de ez a szabályozás az esetek túlnyomó többségében a doktorandusz egyéni eredeti kutatómunkájának értékelési módjára, illetve a doktori értekezés értékelésének rendjére és szempontjaira irányul. A doktoranduszok eredeti kutatómunkájának értékelésére a bevett eljárás a tudománymetriai módszerek alkalmazása, különös tekintettel arra, hogy a doktoranduszoktól elvárják tudományos eredményeik publikálását. A fokozatszerzési eljárásra való jelentkezés előfeltétele sok esetben meghatározott publikációs index, impaktfaktor elérése. Azokon a tudományterületeken, amelyeken kevéssé állnak rendelkezésre könnyen elérhető publikációs felületek a doktoranduszok számára, illetve nincs nemzetközileg standardizált tudománymetriai módszer, a doktori iskolák maguk dolgoznak ki olyan mérőeszközöket, amelyek segítségével a doktoranduszok eredményeit értékelik. Ezek is többnyire egyfajta publikációs indexek, amelyek a tudományos kutatókéhoz képest valamivel enyhébb követelményeket érvényesítenek (pl. pontozzák a konferenciaszerepléseket, kisebb közleményeket is, szakfordításokat stb.).
A doktori tanácsok a doktori disszertáció értékelésére is kialakítanak szempontokat, többnyire a tudományterület szokásainak, hagyományainak megfelelően, emellett szabályozzák az értékelési eljárásrendet, hogy biztosítsák külső értékelők (opponensek), illetve vizsgabizottsági tagok bevonását. A doktori tanácsok erre irányuló előírásainak összehasonlító elemzése azonban nem ismert.
Bizonyítványok
A felsőoktatási intézmények az Országgyűlés által adott állami elismeréssel nyerik el a jogot fokozatok kiadására, és az egyetemi név viselésének engedélyezését eredményező akkreditációs eljárás nyomán kapnak felhatalmazást az Országgyűléstől doktori programok működtetésére és doktori fokozatok (PhD, DLA) kiadására. A doktori fokozatot a felsőoktatási törvény definiálja, és hatalmazza fel az egyetemek doktori tanácsát a fokozatok odaítélésére. Az egyetemi doktori tanács a doktori iskola tanácsának a javaslata alapján dönt a doktorjelölt részére a doktori fokozat odaítéléséről. A doktori tanács határozza meg, hogy milyen minimumkövetelményeket kell teljesíteni a különböző eredményű doktori fokozat eléréséhez, általában a doktori védési bizottság elfogadó szavazatainak arányában. Ennek megfelelően minősül a doktori fokozat rite, cum laude, summa cum laude minősítésű fokozatnak. A döntés nyomán a doktori fokozatot (és az azt bizonyító oklevelet) a felsőoktatási intézmény adja át a doktorrá avatási ceremónia keretében.
A felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján PhD-fokozattal rendelkező személyek nevük mellett feltüntethetik a „PhD” vagy a „Dr.” rövidítést, a DLA-fokozattal rendelkezők pedig a „DLA” vagy a „Dr.” rövidítést. A doktori fokozatot az állam elismeri.
A hatályos felsőoktatási törvény szerint a tudományos fokozatok 1993 előtt érvényes rendszerében szerzett „tudományok(ok) kandidátusa” fokozattal rendelkező személy a „doktori fokozat” megjelölést használhatja, és azt ilyen fokozatnak kell tekinteni a doktori fokozathoz kötött alkalmazási, foglalkoztatási, képesítési előírások esetén.
Szerkezeti változatok
Magyarországon nincs az általánostól eltérő vagy alternatív doktori fokozathoz vezető program, illetve harmadik ciklusbeli, doktori fokozathoz nem vezető program.