Magyarországon – a szovjet birodalom felbomlásával és az államszocializmus összeomlásával jellemezhető világméretű átalakulás részeként – 1989–90-ben békés politikai-társadalmi rendszerváltozás zajlott le. A demokratikus politikai ellenzéket alkotó szellemi csoportosulások, mozgalmak képviselői és a meggyengült kommunista hatalom közötti tárgyalásos megegyezés eredményeként módosították az 1949. évi alkotmányt (1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról), majd 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítás óta Magyarország kormányformája parlamentáris demokrácia. Magyarország köztársaság, független, demokratikus jogállam.
A demokratikus viszonyokat a parlamenti váltógazdaság kialakulása jellemzi. Az első szabad választások eredményeként 1990-ben jobbközép és jobboldali politikai pártok alkotta koalíciós kormány jött létre. A kormány az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatási szférában átfogó privatizációs programot és politikai-gazdasági kárpótlást hirdetett és indított útjára. A kormány 1994-ben beadta az ország csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
Az 1994 tavaszán az általános választásokon győztes baloldali és liberális pártok által alkotott koalíciós kormány folytatta a privatizációs folyamatot, és 1995-től átfogó gazdasági stabilizációs programot hajtott végre. Az 1998-as választások után a FIDESZ-Magyar Polgári Párt (FIDESZ-MPP) a Független Kisgazdapárttal alakíthatott kormányt. A 2002-es, majd a 2006-os választásokat követően ismét a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége alakított koalíciós kormányt.
2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben az országgyűlési képviselőválasztásokon a FIDESZ és a KDNP szövetsége kétharmados parlamenti többséget szerzett.
A rendszerváltozást követő időszakot a politikai stabilitás, továbbá a tulajdonviszonyokban, a bankrendszerben, a közigazgatásban, az oktatási rendszerben, illetve az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatási szféra jogi, valamint pénzügyi szabályozásában végrehajtott átfogó reformok Magyarországot kiszámítható partnerré tették mind a befektetők, mind a nemzetközi politika számára. Míg a külföldi működő tőke egyre intenzívebb beáramlásának fontos szerepe volt a gazdasági növekedésben és a nemzetközi gazdasági térhez való integrálódásban, a hazai kis- és középvállalatok dinamikusan növekvő szerepvállalása a foglalkoztatásban játszott meghatározó szerepet.
Az euroatlanti integráció erőfeszítéseinek eredményeként Magyarország 1990-ben az Európa Tanács, 1996-ban az OECD, 1999-ben a NATO, majd 2004-ben az Európai Unió tagja lett. A csatlakozás új történelmi fejezetet nyitott politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Mindez kedvező feltételeket teremtett Magyarország számára a gazdasági, társadalmi felzárkózáshoz, illetve a fejlett európai térségbe való szerves beilleszkedéshez. Magyarország számos esetben cselekvő szerepet vállalt a Szovjetunió felbomlását követő korszak új nemzetközi viszonyainak kialakításában és megszilárdításában, valamint a nemzetközi válságkezelés és békefenntartás (Koszovó, Irak, Afganisztán stb.) területén. 1994-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) házigazdájaként, majd az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökeként tevékenykedett. 2011 első félévében Magyarország látta el az EU soros elnöki feladatait. A magyar elnökség feladatainak gerincét az elfogadott romastratégia, az EU2020 stratégia tervezetének elkészítése, a Duna Régió Stratégia, valamint a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása előtti akadályok elhárítása és az izlandi csatlakozási tárgyalások előkészítése adta.
2011. április 18-án a magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényét, amely a korábbi alkotmány helyébe lépett, és az utóbbi években több módosításon ment keresztül. Az Alaptörvény meghatározza a magyar társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedés legfontosabb szegmenseit.
Az ezredforduló óta eltelt évek hazai társadalmi-politikai és gazdasági folyamatait – az uniós átlagot a válságig rendre meghaladó GDP-bővülés mellett – 2009-ig a makrogazdasági egyensúly fokozatos romlása, az ország nemzetközi versenypozícióinak relatív gyengülése, a gazdaság reális teljesítményét meghaladó jövedelemkiáramlás, másfelől, e folyamatokkal is összefüggésben, az államigazgatás és a nagy társadalmi elosztó rendszerek átfogó reformjának erősödő igénye jellemezte. 2010-ben az államháztartási egyensúly mielőbbi helyreállítása gyors és radikális racionalizálási intézkedéseket követelt. A magyar konvergenciaprogramok rendre célul tűzték ki az állami kiadások radikális lefaragását, a bevételek növelését, valamint az államigazgatás és a nagy társadalmi elosztó rendszerek (egészségügy, oktatás, szociális ellátás) átfogó reformját. Az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítését, az euró bevezetésének előkészítését, továbbá a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtésével összefüggő várakozásokat tükrözték/tükrözik az EU költségvetési időszakaihoz igazodó, a 2007–2013, 2014–2020 és 2021–2027 közötti időszakokra szóló társadalmi-gazdasági programok is.
Az euróövezethez való csatlakozás egyelőre nincs napirenden.