A célcsoport meghatározása

A gyermek/tanuló vizsgálatát végző szakértői bizottság szakvéleménye tartalmazza annak megállapítását, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló az e célra létrehozott, a fogyatékosság típusának megfelelő nevelési-oktatási intézményben, osztályban, csoportban, tagozaton vagy a többi gyermekkel/tanulóval közösen is részt vehet-e az óvodai nevelésben, iskolai nevelésben-oktatásban, kollégiumi nevelésben. A szakvélemény tartalmazza annak megállapítását is, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló a tankötelezettségét kizárólagosan iskolába járással, illetve kizárólagosan egyéni tanulói munkarend vagy egyéni tanrend szerint teljesítheti. Azon sajátos nevelési igényű gyermekeknek/tanulóknak, akiknek a nevelése-oktatása eredményesebben valósítható meg az e célra létrehozott nevelési-oktatási intézményben, az alábbi típusú intézmények biztosítják az intézményes ellátást.

A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény a kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket/tanulókat ellátó nevelési-oktatási intézmény, amely a szakértői bizottság véleménye alapján vehető igénybe.

A készségfejlesztő iskola a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdésre való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását, továbbá a szakképzésben részt venni nem tudó, enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára nyújt a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismereteket.

Felvételi követelmények és az iskola kiválasztása

A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékosság megállapítását az országos és a vármegyei illetékességű szakértői bizottságok végzik. Országos feladatellátási körzetű a látásvizsgáló, a hallásvizsgáló és a beszédvizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, míg a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok a fővárosban és valamennyi vármegyében működnek. A bizottság vezetője a fogyatékosság típusának megfelelő szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus, a tagok pedig a pszichológus és a szakorvos. Ők szakvéleményt készítenek a megvizsgált gyermekekről/tanulókról, amelynek alapján javaslatot tesznek az óvodai nevelést, iskolai oktatást biztosító intézményre, valamint a gyermek/tanuló nevelésével, oktatásával kapcsolatos sajátos követelményekre.

A szakértői bizottságok nemcsak a gyerekek speciális osztályokba helyezésére, hanem a speciális osztályokból az integráló, többségi iskola osztályaiba való áthelyezésére is javaslatot tehetnek. A sajátos nevelési igényű tanulók szüleinek beleszólásuk van abba, hogy gyermekeik nevelése, oktatása melyik intézményben folyjon.

A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékosság megállapítására kizárólag a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, valamint az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet ellátó bizottságok jogosultak, komplex – orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai és pszichológiai – vizsgálat alapján. Az eljárás részletes szabályait miniszteri rendelet határozza meg.

A vizsgálat a szülő kérésére, illetve egyetértésével indul, s annak elvégzéséhez – kivéve, ha a szülő ismeretlen helyen tartózkodik – a szülő jelenléte szükséges. A testi, érzékszervi (látás, hallás) és beszédfogyatékosság diagnosztizálására országos feladatkörű bizottságok létesültek, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok pedig valamennyi vármegyében és a fővárosban működnek. Feladatuk a tanulási képesség vizsgálata (az értelmi fogyatékosság, valamint „a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamat tartós és súlyos akadályozottsága” gyűjtőkategóriába sorolt diagnózisok megállapítása, illetve kizárása).

A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység részeként a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján kell javaslatot tenni a gyermek/tanuló különleges gondozás keretében való ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, illetve az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra.

Az iskolára való javaslattétel az egyes fogyatékossági típusokba való besorolást megalapozó kritériumok meglétének megállapítása alapján történik. A bizottság szakvéleményének tartalmaznia kell:

• a fogyatékosság tényének megállapítását vagy kizárását, illetve az azt alátámasztó tényeket;
• annak megállapítását, hogy a gyermek csak az e célra létrehozott, a fogyatékosság típusának megfelelő nevelési, oktatási intézményben vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt – integráltan – is részt vehet-e az óvodai, iskolai nevelésben;
• annak esetleges megállapítását, hogy a gyermek iskolába járással, kizárólag egyéni tanulói munkarendben vagy egyéni tanrend szerint teljesítheti-e tankötelezettségét;
• annak esetleges megállapítását, hogy a tankötelezettség teljesítése fejlesztő nevelés és oktatás keretében történjen-e;
• a gyermek nevelésével kapcsolatos sajátos követelményeket;
• az ellátást biztosító intézményre tett javaslatot.

Az intézményt a szülő választja ki azok közül az intézmények közül, amelyekben megvannak az adott gyermek/tanuló ellátásához szükséges feltételek. Abban az esetben, ha a gyermek/tanuló sajátos nevelési igényű, a szülő intézményválasztási szabadsága csak a gyermek neveléséhez, oktatásához megfelelő feltételekkel rendelkező óvodák, iskolák közötti választást jelenti. Ezekről az intézményekről a bizottság a vizsgálat elvégzését követően ad tájékoztatást. A szülői együttműködés nemcsak jog, hanem kötelezettség is. Ez az Alaptörvény azon rendelkezéseiből adódik, amelyek alapján a szülőnek joga, hogy megválassza a gyermekének adandó nevelést, ugyanakkor kötelezettsége is, hogy kiskorú gyermeke neveléséről gondoskodjon, amely kötelezettség magában foglalja gyermeke taníttatását is.

A gyermek/tanuló ellátására a szakértői véleményben foglaltak szerint akkor kerülhet sor, ha az abban foglaltakkal a kiskorú tanuló esetén a szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló egyetért. Amennyiben a szakértői véleményben foglaltakkal a szülő, a tanuló nem ért egyet, a szakértői bizottság köteles erről a tényről az illetékes tankerületi központot tájékoztatni. A tankerületi központ ekkor a szakértői vélemény felülvizsgálatát kezdeményezi.

A szülő vagy – nagykorú tanuló esetén – a tanuló közvetlenül is kezdeményezheti a szakértői vélemény felülvizsgálatát.

A gyermek fejlődése ugyanakkor nem múlhat a szülői akaraton, hozzájáruláson, ezért a lakóhely szerinti tankerületi központ – közigazgatási eljárás keretében – kötelezheti a szülőt arra, hogy gyermekével a szakértői vizsgálaton megjelenjen, majd a gyermeket a megfelelő nevelési, oktatási intézménybe beírassa. A közigazgatási eljárás megindításának lehetőségére és kötelezettségére a szülő figyelmét fel kell hívni, valamint tájékoztatást kell adni neki a jogorvoslati lehetőségek módjáról, formájáról. A gyermek/tanuló érdekében közigazgatási eljárás megindítását kezdeményezheti:

• a közoktatási intézmény vagy a családvédelmi intézmény, ha a szülő a vizsgálat szükségességét nem fogadja el;
• a szakértői és rehabilitációs bizottság, ha a szülő a vizsgálaton nem jelenik meg, abban nem működik közre, illetve ha a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet;
• a kijelölt nevelési, oktatási intézmény vezetője, ha a gyermeket az intézménybe nem íratják be, nem viszik el.

A közigazgatási eljárás megindításában, az ügyben döntő határozat meghozatalában az a tankerületi központ az illetékes, amelynek a működési területén a gyermek/tanuló, illetve a szülők lakóhelye van.

Azok a gyermekek/tanulók, akik lakóhelyükön nem tudják teljesíteni tankötelezettségüket, napi beutazással – amelyet iskolabusz még csak néhány helyen segít, ezért általában a tömegközlekedést kell igénybe venniük – vagy hetes diákotthonban (hétfőtől péntekig való bennlakással) történő elhelyezéssel részesülnek az iskoláztatásban. A család mindkét esetben támogatásban részesül az utaztatáshoz. Az értelmi fogyatékos gyermekek ellátására vármegyénként, a testi vagy érzékszervi fogyatékos tanulók számára ennél nagyobb területi egységenként – régióként, de például a vakok, gyengénlátók vagy a mozgáskorlátozottak esetében csak országosan két-három helyen – működik intézmény.

Életkori szintek és tanulói csoportok

A sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló ellátása attól az időponttól kezdődik el, amikor fogyatékosságát felismerték. 0–3 éves (legfeljebb 5 éves) korig korai fejlesztésben és gondozásban, 3 éves kortól óvodai nevelésben, 6 vagy 7 éves kortól pedig alapfokú iskolai oktatásban részesül a sajátos nevelési igényű gyermek. A nevelés-oktatás, fejlesztés kötelezően biztosítandó pedagógiai feltételeit a köznevelési törvény foglalja össze. Az általánosan kötelező feltételeket a köznevelési törvény a sajátos nevelési igényű gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani és hozzáférhetővé kell tenni számukra. A törvény a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek számára is biztosítja a tankötelezettség teljesítésének feltételeit.

Korai fejlesztés és gondozás

A korai fejlesztés és gondozás feladata a komplex, kora gyermekkori intervenció és prevenció az ellátásra való jogosultság megállapításának időpontjától kezdődően. A korai fejlesztés és gondozás elkezdésére a szakértői bizottság tesz javaslatot. Ha a gyermek betöltötte a 3. életévét, akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe. A korai fejlesztés és gondozás egyéni foglalkozás vagy legfeljebb 6 gyermekből álló csoportfoglalkozás keretében valósul meg.

A feladat ellátására több formában – otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ stb. – kerülhet sor.

Fejlesztő nevelés, fejlesztő nevelés-oktatás

A fejlesztő nevelés a gyermek egyéni nevelési-fejlesztési terve alapján végzett komplex gyógypedagógiai fejlesztés, amelynek feladata a gyermek fejlesztő nevelés-oktatásra való felkészítése a szülő bevonásával, a szülőnek tanácsadás nyújtásával.

A fejlesztő nevelés és oktatás a tanév rendjéhez igazodó, tanítási évfolyamokra nem tagolódó, de felépítésében az elért fejlődési szakaszokat követő egységes folyamat, amely a rehabilitációs pedagógiai program és a nevelés-oktatás személyre szabott fejlesztésének súlypontjait meghatározó egyéni fejlesztési tervek alapján történik.

Az óvodai nevelés és az iskolai nevelés-oktatás

Az óvodai nevelésbe a sajátos nevelési igényű gyermek is 3 éves kortól kapcsolódhat be gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményben vagy a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvodai csoportban. Az általános iskolai és középiskolai tanulmányait szintén gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményben vagy a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott iskolai csoportban folytathatja.

Az óvodai nevelés és az iskolai nevelés-oktatás valamennyi területén kötelező alkalmazni azt a szabályt, amely szerint a csoport, illetve az osztály átlaglétszámának számításánál a sajátos nevelési igényű gyermeket – a sajátos nevelési igényt megalapozó fogyatékosságtól függően – két vagy három főnek kell számítani.

A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény a kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat ellátó nevelési-oktatási intézmény, amely a szakértői bizottság véleménye alapján vehető igénybe.

A készségfejlesztő iskola a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását, továbbá a szakképzésben részt venni nem tudó enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára nyújt a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismereteket. A készségfejlesztő iskolának 4 évfolyama van.

Ha a sajátos nevelési igényű gyermek súlyosan és halmozottan fogyatékos, attól az évtől kezdve, amelyben az 5. életévét betölti, fejlesztő nevelésben, attól az évtől kezdődően, hogy tankötelessé válik, fejlesztő nevelés-oktatásban vesz részt. A fejlesztő nevelés-oktatást a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési, nevelési-oktatási intézmény látja el egyéni vagy csoportos formában.

Tananyag és tantárgyak

A köznevelési törvény az óvodai nevelés és az iskolai nevelés-oktatás tartalmi szabályozását ellátó alapdokumentumként az Óvodai nevelés országos alapprogramját, valamint a Nemzeti alaptantervet határozza meg. A Nemzeti alaptanterveben körvonalazott nevelési célok, kulcskompetenciák, oktatási, fejlesztési tartalmak a sajátos nevelési igényű tanulókra is érvényesek.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjában, valamint a Nemzeti alaptantervben foglaltak és a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók sajátos nevelési igényének összhangját az alábbi irányelvek teremtik meg:

• A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve;
• Irányelvek a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásához.

Az irányelvek az Oktatási Hivatal honlapján érhetők el.

A Nemzeti alaptanterv és az irányelvek alapján a köznevelésért felelős minisztérium gondoskodik az iskolában alkalmazható, adaptálható kerettantervek elkészíttetéséről, amelyekhez az iskolák térítésmentesen és szervezetten hozzájutnak.

A tanulók között fennálló különbségeket az iskolák a helyi pedagógiai programok kialakításakor veszik figyelembe. A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszi szükségessé. A fejlesztésre vonatkozó célokat, feladatokat, tartalmakat, tevékenységeket és követelményeket meg kell jeleníteni az intézmény pedagógiai programjában, a helyi tantervben, a tematikus egységekhez, tervekhez kapcsolódó tanítási-tanulási programban, valamint az egyéni fejlesztési tervben.

A sajátos nevelési igényű tanulókat ellátó intézmények pedagógiai programjaik készítése során figyelembe veszik az irányelvet, amely a fogyatékosság típusa alapján részletesen meghatározza:

– a tartalmak kijelölésekor egyes területek módosításának, elhagyásának vagy egyszerűsítésének, illetve új területek bevonásának lehetőségeit;

- a sérült képességek rehabilitációs, habilitációs célú korrekciójának területeit;

– a nevelés-oktatás és fejlesztés szokásosnál nagyobb mértékű időbeli kiterjesztésére vonatkozó javaslatokat.

A javaslatok kitérnek többek között a digitális kompetencia fejlesztésének speciális körülményeire, eszközeire. A sajátos nevelési igényű tanulók nevelését és oktatását ellátó iskola számára a nevelési-oktatási intézmények működését szabályozó miniszteri rendelet lehetőséget ad arra, hogy helyi pedagógiai programjában egy évfolyam tananyagának átadására egy tanévnél hosszabb időt határozzon meg. Az intézmények jelentős többsége – általában az 1. évfolyamon – él ezzel a lehetőséggel. Ebben az esetben a félévi értesítőt a megnövelt tanítási idő felénél, az év végi bizonyítványt pedig a megnövelt tanítási idő végén kapja meg a tanuló.

Oktatási módszerek és anyagok

Függetlenül attól, hogy gyógypedagógiai intézményben vagy integráltan történik-e a nevelés-oktatás, az iskola pedagógiai programjának, helyi tantervének elkészítésénél figyelembe kell venni az Irányelvet. E dokumentum célja, hogy a tartalmi szabályozás oldaláról szolgálja a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók különleges gondozáshoz való jogának érvényesítését. Az irányelvek a fogyatékosság valamennyi típusára meghatározzák a fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentését, illetve kompenzálását szolgáló fő fejlesztési területeket, a fejlesztés alapelveit, céljait, kiemelt feladatait, továbbá a pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációt segítő feladatokat és tevékenységformákat.

Az egyes iskolák és egyéb gyógypedagógiai intézmények maguk dönthetik el, hogy az oktatás, illetve az ellátás folyamatában milyen módszereket tartanak a legalkalmasabbnak, és mely eljárásokat használják. Ezek a módszerek eltérőek az egyes fogyatékosságok szerint, de minden esetben alkalmazkodnak a Nemzeti alaptantervben meghatározott tartalmi követelményekhez. Alkalmazásuk során az iskolai képzésben a tantárgyszerű megközelítés a jellemző. A sérülésspecifikus tartalmak nem elsősorban külön tantárgyakban jelennek meg, az Irányelv az egyes tartalmi területek szükséges módosítását, kiegészítését határozza meg.

A gyógypedagógiai oktatásban részt vevő sajátos nevelési igényű tanulók ellátását végző intézmények mindegyikében – akár gyógypedagógiai intézményben megvalósuló, akár integrált oktatás folyik – kötelező módon úgynevezett egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs óraszámot kell beépíteni az iskola óratervébe. A rehabilitációs órakeret – a fogyatékosság típusától függően – az adott évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórák számának 15–50%-a. A tanuló annyi rehabilitációs célú foglalkozáson vesz részt, amennyi a fogyatékosságából eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. Ennek az órakeretnek a terhére tervezhetők olyan foglalkozások (tantárgyak), amelyekre az osztály minden tanulójának szüksége van, továbbá tervezhetők különböző, terápiás célú egyéni és kiscsoportos foglalkozások is.

Az Irányelv az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció feladatát valamennyi fogyatékossági területen meghatározza oly módon, hogy kereteket ad, célokat jelöl meg. Néhány példa ezekből az egyes fogyatékossági területeken:

Mozgáskorlátozott tanulóknál: A mozgáskorlátozott tanulók sérülésspecifikus pedagógiai fejlesztő folyamata komplex, magában foglalja a nevelést, oktatást, mozgásfejlesztést, a kommunikáció fejlesztését, az eszközös megsegítést, az egészségügyi szükségletek ellátását és a gondozási feladatokat, valamint a személyiségfejlesztés együttes, egymást erősítő és kiegészítő alkalmazásait.

Látássérült tanulóknál: A látássérült tanuló vegyen részt olyan egyéni fejlesztésekben, amelyekre állapotából fakadóan szüksége van. Ezen minden olyan egyéni felzárkóztató, tehetséggondozó, rehabilitációs és habilitációs célú külön foglalkozást értünk, amely az intézmény rehabilitációs keretéből – az osztályfőnök, a szaktanárok, a délutános nevelő, a szülő észrevételei és javaslatai alapján – a tanuló órarendjébe illeszthető.

Hallássérült tanulóknál: A nevelés-oktatás szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. A többségi iskolában történő együttnevelés a szülő/gyógypedagógus/pedagógus közös döntését igényli az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményének figyelembevételével.

Értelmi fogyatékos tanulóknál: Az enyhe értelmi fogyatékos tanulók esetében a minél korábban megkezdett, hosszan tartó, rendszeres és intenzív gyógypedagógiai fejlesztés és terápia, a tanulási képesség szintjéhez igazodó tanulási módszerek folyamatos alkalmazása, a tanulási motiváció megfelelő fejlesztése, valamint a stigmatizációs hatások (eredménytelenség a tanulásban, kisebbrendűségi érzés kialakulása, csúfolódás stb.) megelőzése/kompenzálása a fő feladat. A tanulási képesség fejlesztéséhez a pedagógiai, gyógypedagógiai eszközök alkalmazása mellett szükséges a környezeti, szociális feltételek javítása is.

Beszédfogyatékos tanulóknál: A beszéd-/nyelvi zavarral küzdő tanuló képességfejlődését, személyiségének harmonikus alakulását a megfelelő személyi, tárgyi és módszertani feltételekkel rendelkező befogadó (inkluzív) szemléletű iskola szolgálja legjobban. Az intézmény kijelölésekor minden egyes esetben szükséges annak mérlegelése, hogy az iskola tárgyi, személyi és közösségi feltételei és a gyermek biológiai és képzettségi kora, képességei, személyiségjegyei, fejlesztési szükségletei, valamint a szülők együttműködési, adaptációs képességei, nevelési céljai milyen mértékben illeszkednek egymáshoz.

Autizmus spektrumzavarral küzdő tanulóknál: A fejlesztésnél szem előtt kell tartani, hogy a tanítás lehetséges módszertanát illetően a tanuló autizmusa az elsődlegesen meghatározó tényező. Általában a szükségletek egyéni kombinációjához kell hangolni a járulékos zavar speciális szempontjait és az autizmusspecifikus pedagógiai módszereket.

Valamennyi fogyatékossági területen: A személyiségzavarok megelőzésére kell törekedni (a helyes önértékelés, önelfogadás kialakulásának elősegítése, az alkalmazkodási képesség fejlesztése, megfelelő társas kapcsolatok kialakítása). A fejlesztés a számukra megfelelő tartalmak közvetítése során valósuljon meg, segítse a minél teljesebb önállóság elérését és a társadalomba való mind teljesebb beilleszkedést.

A rehabilitációs célú tanórák konkrét tartalommal, tevékenységi formákkal való megtöltése intézményi – s az intézményen belül szükség szerint módosítható – feladat az adott tanulók aktuális fejlesztési szükségleteinek megfelelően.

A tanulók előrehaladása

A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részesülő tanulók előmenetelére vonatkozó szabályok összességében megegyeznek az általános szabályokkal, azonban a fogyatékosság típusától függően, a szakértői véleményre alapozva a sajátos nevelési igényű tanulók bizonyos kedvezményekben részesülhetnek.

A tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a szakértői bizottság véleménye alapján az igazgató egyes tantárgyakból mentesíti az érdemjegyekkel és osztályzatokkal való értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő. Az igazgató felmentheti a tanulót az egyes tárgyakból való értékelés, minősítés alól. Ebben az esetben a tanuló az érettségi vizsgán másik tárgyat választhat.

Az iskolai teljesítmények értékelését és az egyes iskolai évfolyamokba való továbblépést az iskola helyi tantervének követelményei szabják meg és írják le. Abban az esetben, ha a sajátos nevelési igényű tanuló iskolát/iskolatípust változtat, a szakértői és rehabilitációs bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adott intézmény rendelkezik-e a fiatal oktatásához szükséges feltételekkel.

Az általános iskola 8. évfolyamának elvégzése középiskolában történő továbbtanulásra való jelentkezésre jogosít. A testi és érzékszervi fogyatékos tanulók túlnyomórészt a többiekkel együtt – integráltan – folytatnak középfokú iskolai tanulmányokat. A többi tanulóval sajátos nevelési igényük miatt együtt haladásra képtelen tanulók többnyire a szakiskolában, a középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékos tanulók többsége pedig a készségfejlesztő iskolában tanul tovább.

A gyógypedagógiai nevelés-oktatásból a többségi nevelés-oktatásba való átlépésre a szakértői és rehabilitációs bizottságok javaslata alapján van mód.

Bizonyítványok

A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményben tanulók az iskola elvégzésekor az ép tanulókéval megegyező végbizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményének minősítésén alapulnak, azokat külön vizsga általában nem előzi meg. A bizonyítvány tartalmazza mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a tanuló számára a tanulmányai során biztosítottak.

Amennyiben az iskola – élve a törvény adta lehetőséggel – egy tanév tananyagának feldolgozására egy tanévnél hosszabb időt fordít, úgy a félévi értesítőt a megnövelt képzési idő felénél, az év végi bizonyítványt pedig a megnövelt képzési idő végén adja ki.

A szakiskolában az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítések körében folyik a szakképzés, a végbizonyítvány az adott szakképesítés gyakorlására jogosít.

A készségfejlesztő iskola – amely munkába álláshoz, életkezdéshez szükséges ismereteket ad át – a végbizonyítványban jelzi, hogy milyen munkaterületen részesült elméleti és gyakorlati képzésben a tanuló.