Bilaterális együttműködések
A globalizáció kihívásaira válaszolva az elmúlt években intenzív kormányzati törekvés jellemezte a határokon átívelő oktatási célú együttműködések, kapcsolatok erősítését, részint bilaterális egyezmények, részint nemzetközi együttműködések keretében. Az európai és nemzetközi dimenzió szélesebb érvényesülése érdekében kormányzati szándék a délkelet-európai és az ázsiai, illetve dél-amerikai országokkal való kapcsolatfelvétel ösztönzése, fejlesztése.
A kétoldalú oktatási munkatervek rögzítik a keretszámokat és feltételeket, ezek alapján ítélik oda a külföldi tanulmányokra pályázó magyar állampolgárok, illetve a Magyarországra érkező külföldiek ösztöndíjait. Különböző ösztöndíjtípusokra lehet pályázni: a tanulmányutak néhány napos rövid tapasztalatcserétől kezdve több hónapos kutatómunkát is jelenthetnek. A külföldi nyári egyetemek elsősorban nyelvtanulási lehetőséget biztosítanak. A teljes képzésre szóló ösztöndíj 5-6 éves egyetemi képzést finanszíroz, amelynek végén diplomával tér haza az ösztöndíjas. Részképzés esetében 1 vagy 2 féléves külföldi egyetemi tanulásról van szó, a PhD-képzés keretén belül pedig 3 tanévet tölthetnek külföldön a doktoranduszok.
A kétoldalú, kormányközi oktatási, kulturális és tudományos együttműködési egyezmények, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által aláírt tárcaközi megállapodások végrehajtását célzó, meghatározott időszakokra szóló munkatervek, együttműködési programok és jegyzőkönyvek alapján szervezett formában Magyarországon, illetve a szerződő országban megvalósuló pedagógus-továbbképzések elismerhetők továbbképzésként. Ilyen egyezményeken alapuló továbbképzések 31 ország esetében ismerhetők el.
Nemzetközi együttműködések
A nemzetközi szervezetek közül az oktatás területén Magyarország legfontosabb nemzetközi partnerei az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsának Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanácsa, az Európai Bizottság Oktatásügyi, Kulturális, Ifjúsági és Sportügyi Főigazgatósága, a fejlett országokat tömörítő OECD Oktatáspolitikai Bizottsága (OECD EDPC), Oktatáskutatási és Innovációs Központja (OECD CERI) és indikátorfejlesztési munkacsoportja (OECD INES WP), az UNESCO és az Európa Tanács.
Emellett Magyarország részt vesz az International Association for the Evaluation of Educational Achievement (IEA) kutatótársaság nemzetközi eredményméréseiben, a diákolimpiák szervezésében, valamint a tanárokat, tanárképzőket, oktatáskutatókat, szülői szervezeteket tömörítő különböző nemzetközi szervezetek munkájában. A teljesség igénye nélkül megemlítjük a következő tevékenységeket, amelyekben Magyarország sok év óta aktívan részt vesz.
Az oktatás területén az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottsággal, valamint a nemzetközi és regionális szervezetekben betöltött tagsággal (OECD; ENSZ és szakosított szervei; ILO; UNESCO; WHO; Európa Tanács; EBESZ; V4 stb.) összefüggő feladatok koordinálásáért a Kulturális és Innovációs Minisztériumban a Nemzetközi és Bilaterális Kapcsolatokért Felelős Főosztály felel.
Az OECD és az IEA által szervezett nemzetközi felmérésekben való részvétel biztosítása, koordinálása, lebonyolítása és az adatok interpretálása a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó Oktatási Hivatal feladata. Ugyancsak az Oktatási Hivatal koordinálja az EUROSTUDENT és az EUROGRADUATE felmérések hazai lebonyolítását. Az előbbi kutatásban Magyarország immár negyedszer vesz részt, az utóbbiban pedig első alkalommal.
Együttműködés az Európai Unió tagállamaival és az Európai Bizottsággal a nyitott koordináció jegyében
Az oktatáspolitikák közösségi koordinációja a lisszaboni stratégiával kezdődött el, hozzátéve, hogy a nyitott koordinációs együttműködés (open method of cooperation) eszköztárának konszolidációja a 2000-es évek második felében, azaz a Magyarország csatlakozása utáni időszakban ment végbe. Az oktatás területén is megvalósuló nyitott koordináció a szabályozás helyett sokkal inkább az olyan közvetett eszközökkel és ösztönzőkkel igyekszik a célokat elérni, mint a tagállamok közti célzott tudásmegosztás, információcsere és egymástól való tanulás, amelyek főként tematikus munkacsoportok, szakmai-szakpolitikai hálózatok, szakértői munkacsoportok keretében zajlanak.
Magyarország számos uniós szakértői munkacsoport munkájában képviseltette magát, delegált szakértőket az iskolapolitikával, a transzverzális kompetenciákkal, a szakképzéssel, a felsőoktatás modernizációjával, a felnőttkori tanulással, valamint a digitális kompetenciákkal és online tanulással foglalkozó munkacsoportokba.
Együttmüködés az Európai Képesítési Keretrendszer létrehozásában
Az együttműködési területek közül kiemelkedő jelentőségű az Európai Képesítési Keretrendszerhez (EKKR) való csatlakozás. Magyarország a kezdetektől fogva bekapcsolódott az EKKR létrehozását célzó európai szintű tevékenységbe. 2006-ban házigazdája volt az Európai Bizottság által kezdeményezett összeurópai konferenciának, amely az előzetesen lefolytatott, széles körű európai konzultáció tanulságait összegezve elősegítette a nemzetközi szereplők, kormányzati tényezők, tekintélyes szakértők és a felhasználói szféra körében a konszenzus kialakítását az alapelvek és az EKKR létrehozásához szükséges, soron lévő nemzeti és európai szintű szakmapolitikai feladatok tekintetében.
2008-ban kormányrendelet (2069/2008. Korm. rendelet) írta elő az Európai Képesítési Keretrendszerhez való csatlakozást és a szerkezetével kompatibilis Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) létrehozását. 2011 januárjában kormányhatározattal szakmai munkacsoportot hoztak létre, amelynek feladata az MKKR ágazati és alágazati besorolásainak, az ágazati partnerekkel és a társadalmi partnerekkel folytatandó egyeztetéseknek a megszervezése volt. A kormányzat 2012-ben meghatározta az MKKR bevezetéséhez kapcsolódó feladatokat és az ütemezésüket.
Az Európai Strukturális Alap teremtett lehetőséget arra, hogy az MKKR fejlesztése megtörténjen. 2015-ben lezajlott a megfeleltetési folyamat, melyben a szakértők összevetették az MKKR szintjeit az EKKR szintjeivel, és bebizonyították, hogy az adott szinteken megkövetelt tanulási eredmények megfelelnek egymásnak. Az MKKR, az EKKR struktúráját követve, szintén nyolc szintet tartalmaz. Az EKKR által a szintleírásoknál kezdetben használt jellemzők (tudás, képesség, kompetencia) a Tanács 2017. májusi találkozóján elfogadott újabb ajánlásnak megfelelően az alábbi négy jellemző alapján fogalmazza meg a képesítési szintek tartalmát: tudás, képesség, attitűd, felelősség és autonómia. Azokról a tagállamokról, amelyek nyilatkoztak, hogy befejezték a megfeleltetési eljárást, a hivatalos EKKR-platform listát vezet, és linkeken hozzáférhetővé teszi a megfeleltetési beszámolókat. Az eljárást követően minden új bizonyítvány, oklevél és Europass-dokumentum tartalmazza az EKKR és az MKKR szintjelölőjét.
A felsőoktatási intézmények 2017 szeptemberéig voltak kötelesek a felülvizsgált nemzeti képesítési követelményekhez igazítani a tanterveiket. A képesítések felülvizsgálatát követően, 2015-ben fogadták el az új képzési jegyzéket (139/2015. Korm. rendelet), amelyen azóta kisebb módosításokat hajtottak végre (357/2017. Korm. rendelet). A jegyzékben felsorolt képesítések képzési és kimeneti követelményeit a Magyar Képesítési Keretrendszerrel összhangban határozták meg 2016 augusztusában (18/2016. EMMI rendelet).
Az új követelmények leírást adnak az egyes programok nevéről és kreditértékéről, tanulási eredményeirőlt, tanulmányi területeirőlt és a szakmai gyakorlatra vonatkozó sajátos követelményekről, valamint a záró szakdolgozatról és az idegen nyelvi készségekről. Ezek a képzési és kimeneti követelmények minden képesítést kínáló felsőoktatási intézményre vonatkoznak. A felsőoktatási intézmények kötelesek voltak tanterveiket az új követelményekhez igazítani, és azokat 2017 szeptemberétől bevezetni.
Az oktatás szabályozása tehát megteremti a jogi kereteket a külföldi tanulmányok elismeréséhez az itthoni tanulmányok részeként. A tanulási célú mobilitás ösztönzése érdekében egy 2015-ös rendelet (87/2015. Korm. rendelet) a 2019/20-as tanévtől minden új alap- és mesterképzési program esetében kötelezővé tette a külföldi részképzés céljából tantervbe épített, nemzetközi hallgatói mobilitásra felhasználható időszak (mobilitási ablak) beépítését.
Együttműködés az OECD-vel
Magyarország 1996-ban csatlakozott az OECD-hez. Ettől kezdve vesz részt az OECD oktatással kapcsolatos programjaiban. Ezek közé tartoznak az országértékelések, a Centre for Educational Research and Innovation (CERI) országértékelő és tematikus projektjei (az utóbbiak közül Magyarország részt vett a kisgyermekkori nevelés, a pedagógus-munkaerő, a sajátos nevelési igényű tanulók, a szakképzés, az iskolavezetés, a tanulók értékelésének helyzetét felmérő tematikus elemzésekben).
Az OECD-vel való együttműködés jelentős területe az Indicators of Education Systems (INES) programban való részvétel. Idetartozik egyebek között az Oktatási körkép (Education at a Glance) című éves kiadvány előállításával kapcsolatos statisztikai adatszolgáltatás, valamint egyéb ad hoc-jellegű és nagymintás adatgyűjtések elvégzése is.
Magyarország a kezdetektől, 2000 óta részt vesz az OECD megbízásából végzett, a 15 évesek szövegértési, matematikai és természettudományi kompetenciáit 3 évente felmérő Programme of International Student Assessment (PISA) programban, valamint 2016-ban csatlakozott a 16–65 év közötti felnőtt lakosság kompetenciáit vizsgáló nagymintás PIAAC-felméréshez is.
Fontos megemlíteni az OECD 5 évente végzett nemzetközi tanárvizsgálatát, a Teaching and Learning International Survey (TALIS) kutatást. Magyarország az első, 2008-as mérésben vett részt, az ezt követő másodikban (2013) nem, a 2018-as mérésbe újra bekapcsolódott.
Magyarország részt vett az OECD Oktatáskutató és Innovációs Központjának (CERI) Innovative Teaching for Effective Learning (ITEL) kísérleti projektjében is, amelynek célja a pedagógiai tudás mérésére alkalmas mérőeszközök fejlesztése és tesztelése, validálása volt annak érdekében, hogy képet kapjon a tanárok pedagógiai tudásáról és a tanári szakma tudásának dinamikájáról, továbbá hozzájáruljon a tanárképzéssel kapcsolatos szakpolitikák fejlesztéséhez. A projekt elsősorban arra kereste a választ, hogy milyen összefüggés áll fenn a tanulók 21. századi készségeinek fejlesztése és a tanárok tudása, készségei, tanulási lehetőségei, illetve az ezek fejlesztését befolyásoló tényezők között. A kutatócsoport az elméleti keretek kidolgozása után egy kismintás pilotkutatást végzett az önkéntesen jelentkező országokban, köztük Magyarországon, amelyben a Tempus Közalapítvány volt a lebonyolításért felelős szakmai partner. A 2017. évi felmérés célcsoportjai tanár szakos hallgatók, gyakorló tanárok, valamint tanárképzők voltak. A kísérleti projekt két fő eredménye az elméleti hátteret bemutató publikáció (Pedagogical Knowledge and the Changing Nature of the Teaching Profession) és a méréseket feldolgozó kutatási jelentés (Understanding teachers’ pedagogical knowledge).
Együttműködés az oktatáskutatásban
A Consortium of Institutions for Development and Research in Education in Europe (CIDREE) az európai oktatáskutató és -fejlesztő intézeteket tömörítő szervezet. Közös szakértő-találkozókat, konferenciákat és projekteket szervez. Az 1990-ben alakult, a hálózatalapú tanulásra épülő konzorcium ma 20 tagot számlál, köztük Magyarországot (az Oktatási Hivatal a tagja).
A konzorciumi együttműködés legfőbb formái a kollaboratív projektek, kutatócserék, az éves közgyűlést megelőzően megrendezett konferencia, illetve az évente megjelenő évkönyv.