Magyarországon az intézményvezetők feladatait, felelősségét és az ezekkel összefüggő elvárásokat jogszabályok határozzák meg. Feladatkörükhöz mind szakmai, mind menedzsmentjellegű feladatok tartoznak. A vezetők munkáját – az intézmény nagyságától és működése összetettségétől függően – vezetőhelyettes(ek), a döntésekben részt vevő testületek, vezető beosztású szakember(ek) segíti(k). A jogszabályokban meghatározott és anyagi javadalmazással járó vezetői feladatkörök mellett a magyar köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás minden szintjén megtalálhatók állandó vagy időszakos vezetői megbízással ellátandó vagy akár nem formalizált vezetői szerepek is, amelyek jelentősen hozzájárulnak az intézményekben folyó munka hatékony és eredményes elvégzéséhez.

Az intézményvezető munkáltatója az intézményfenntartó. Az állam és az önkormányzatok mellett – az intézményalapítás szabadságából adódóan – egyházak és alapítványok is alapíthatnak, fenntarthatnak oktatási intézményt a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás területén egyaránt.

A köznevelésben és a szakképzésben 2011-től az állam központi felelősségének fokozott érvényesítése a jellemző.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény határozza meg az intézmények fenntartói szerkezetét (74–76/B. §). A korábban túlnyomó többségében intézményfenntartói szerepet betöltő települési önkormányzatok 2017-től csak az óvodák esetében maradtak intézményfenntartók. A többi intézménytípusra vonatkozóan az állam a fő intézményfenntartó.

Az állami intézményfenntartás szerkezetében az elmúlt években több változás is bekövetkezett.

A szakképzési feladatot ellátó középfokú intézmények fenntartója a szakterülettől függően változik:

• Többségük a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter fenntartásába került, és intézményfenntartóként létrejöttek a szakképzési centrumok (számuk 46).
• Az egészségügyi szakképzést folytató szakképző iskolák fenntartói az orvosi egyetemek lettek.
• A művészeti és a pedagógiai szakképzést folytató középiskolák továbbra is a tankerületi központok fenntartásában vannak.

A többi köznevelési intézmény esetében 2017. január 1-jétől a korábbi állami intézményfenntartó feladatait 60 tankerületi központ vette át, mindegyikük önálló jogi személyiséggel és költségvetéssel rendelkezik. A továbbra is fennmaradó egyházi és magánfenntartók, valamint a nemzetiségi és települési önkormányzatok – mint intézményfenntartók – állami közfeladat-ellátásban való részvételét köznevelési szerződés szabályozza.

A tankerületi központok és az önkormányzatok által fenntartott intézmények vezetői közalkalmazottak, jogállásukat törvény szabályozza. A szakképzési centrumok és az egyetemek által fenntartott köznevelési intézmények és az iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények vezetőinek közalkalmazotti státusza 2020-tól megszűnt. Az egyházi és magánintézmények esetében a vezetőket munkaszerződéssel foglalkoztatják.

Az állami felsőoktatási intézmények többségének fenntartói joga 2021-ben a kormány által létrehozott alapítványokhoz került. A modellváltó intézményekben oktatók közalkalmazotti státusza a fenntartóváltással szintén megszűnt.

Az állami, önkormányzati intézményekben dolgozó, nem oktató munkatársak (a köznevelésben az elnevezésük: a nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítők) munkáltatója az intézmény vezetője. E feladatköröket és kialakításuk lehetőségét az oktatás valamennyi szintjén jogszabály határozza meg, betöltésük konkrét módjáról az intézményfenntartó jóváhagyásával jellemzően az intézményvezető dönt.