Az MKKR szintjeihez besorolt képesítések, képzési kimenetek

A nemformális és informális képzések során megszerezhető tanulási eredmények elismertetésének alapját a nemzeti képesítési keretrendszer létrehozása és annak az európai rendszerhez való megfeleltetése képezi. A képesítési keretrendszer implementációja jelenleg is folyamatban van.

2008 tavaszán jelent meg a Tanács és az Európai Parlament ajánlása az Európai Képesítési Keretrendszerről (EKKR). Az EKKR úgynevezett metakeretrendszer, amelynek alapján lehetővé válik a nemzeti keretrendszerek, valamint az egyes tagországok különböző szintű és eltérő rendszerben szerveződő képzési-képesítési struktúrájának összehasonlítása, egymásnak való megfeleltetése.

Az EKKR egységes szempontrendszer, amely a tanulási eredményeket ismeri el, függetlenül attól, hogy azt mely országban, formális, nemformális vagy informális tanulás eredményeként szerezték meg. Az EKKR az oktatási és képzési rendszer teljes vertikumában a formális és nemformális tanulás keretében megszerezhető képesítéseket – függetlenül a konkrét tartalmuktól – tanulásieredmény-alapú kimenetek alapján összesen nyolc hierarchikus, ún. referenciaszintbe sorolja. Ez a megközelítés teszi lehetővé a nemzeti oktatási-képzési rendszerek keretében keletkezett képesítéseknek az EKKR-hez való viszonyítását.

Mivel az egyes országok képesítési rendszerei eltérően épülhetnek fel, például eltérő számú szintet határozhatnak meg, vagy a tanulási eredményeket eltérő szempontok szerint osztályozhatják, az Európai Képesítési Keretrendszer „fordítóeszközként” működik a különböző országok képesítési keretrendszerei között. A nemzeti keretrendszerek egyes szintjeit közös kritériumok alapján megfeleltetik az EKKR-szinteknek, így válnak a különböző országokban megszerezhető képesítések összevethetővé az EKKR-en mint viszonyítási rendszeren keresztül.

Magyarország – az Európai Tanács és Parlament ajánlása nyomán – már 2008 júniusában határozatot hozott az EKKR-hez való csatlakozásról, és ennek érdekében nemzeti képesítési keretrendszer létrehozásáról (2069/2008. Kormányhatározat). 2011-re kidolgozták a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) nyolc szintjét és a szintleíró jellemzőket, amelyeket az 1229/2012. (VII. 6.) Kormányhatározat melléklete tartalmaz. Az Európai Képesítési Keretrendszerhez kapcsolódó Magyar Képesítési Keretrendszer Magyarország saját képesítési keretrendszere, amelyben a hazai képesítések szerepelnek az alapfokú oktatástól és közneveléstől a felsőoktatáson át a felnőttkori tanulásig, beleértve a doktori képzést és a felsőoktatási szakképzést is. Az MKKR, követve az EKKR struktúráját, nyolc szintet tartalmaz. Ez egy egységes leírás, amely nemzeti szinten az egész oktatási-képzési rendszerre vagy annak egy részére nemzetközileg is érthető és koherens módon határozza meg és illeszti össze az összes képesítést, és megadja az adott rendszerben megszerezhető képesítések egymáshoz való viszonyát. Kiemelt céljai:

• az élethosszig tartó tanulás (LLL) megvalósulásának támogatása;

• az Európában megszerezhető képesítések összehasonlíthatósága;

• a munkaerő mobilitásának elősegítése.

A szintek mindegyikéhez tanulási eredmények formájában megfogalmazott követelmények tartoznak. A nyolc szintet egy-egy csoportjellemző (ún. deszkriptor) – a tudás, a képességek, az attitűdök és az autonómia-felelősség – határozza meg. Külön kiemelendő, hogy míg az EKKR 3 deszkriptorban határozza meg a szinteket, az MKKR 4 deszkriptort alkalmaz, azaz az attitűd önálló csoportjellemzőként jelenik meg a szabályozásban. A jellemzőket úgy fogalmazták meg, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a szintek között, és világos fejlődést mutassanak a korábbi szintekhez képest. A szintek leírása hierarchikus, magasabb szinten a kompetencia egyre magasabb szerveződési szintje jelenik meg. Minden szint az előző szintre épül, és magában foglalja annak kompetenciáit is.

Az MKKR előnyös a tanulónak, a képző intézménynek és a munkahelynek is, mivel átlátható, rugalmas, könnyen érthető rendszerbe sorolja a hazai szakképesítéseket – függetlenül attól, hogy az a köznevelésben, a szakképzésben, a felnőttképzésben vagy a felsőoktatásban szerezhető meg –, ugyanakkor könnyebbé teszi a képesítések összehasonlítását azáltal, hogy a tanulás eredményei szerint rendszerezi őket. A megszerzett tudás, képesség, attitűd, autonómia és felelősség láthatóvá tétele megkönnyíti az egyéni és szakmai továbbfejlődést, valamint a munka világában való boldogulást.

A Magyar Képesítési Keretrendszer közel tízéves fejlesztési folyamatának jelentős mérföldköve volt 2015. február 3. Ekkor fogadták el Brüsszelben a hazai keretrendszer Európai Képesítési Keretrendszernek való megfeleltetési jelentését.

Az államilag elismert szakképesítések MKKR-szintjeit a szakképzés területén a 2016. március 4-től hatályos Országos Képzési Jegyzék tartalmazta először. Az OKJ-s szakképesítéseket a 2-es szinttől a 6-os szintig, a felnőttképzési szakmai végzettségeket a szakmai programkövetelmények alapján a 2-es szinttől a 7-es szintig sorolták be.

Az új Szakmajegyzék a 12/2020. (II. 07.) Korm. rendelet 1. melléklete alapján tartalmazza az MKKR-besorolást. A szakképző iskolákban megszerezhető képesítések általánosan MKKR 4-es szintre, a technikumban megszerezhető képesítések jellemzően MKKR 5-ös szintre lettek besorolva. A Szakmajegyzék a Digitális Kompetencia Keretrendszer szintjét is jelöli, így a szakiskolai képesítéssel 5-ös szint, míg technikumi végzettséggel 6-os szint érhető el.

Az alábbi táblázat az MKKR-besorolásokat mutatja, már tartalmazza az új szakképzési és felnőttképzési rendszerben indított képzések képesítéseit, valamint a módosítás átmeneti rendelkezéseinek megfelelően az átmeneti időszak alatt megszerezhető képesítéseket a szakképzés és a felnőttképzés területén.

(1) A táblázat a képesítések típusát redukáltan mutatja be, a jelenleg is megszerezhető képesítéseket tartalmazza.

Az előzetes tudás elismerése

A szakmára való felkészülés, a tartós munkaerőpiaci sikerességhez szükséges általános és specifikus képességek megszerzése, az egyre jobb szakemberré válás egyre több tanulást tesz szükségessé az iskolarendszer és a felnőttképzési rendszer különböző szintjein és intézményeiben. A Szakképzés 4.0. stratégia is foglalkozik az előzetesen megszerezhető tudás beszámításának kérdésével: a speciális szakmai ismereteket, az új technológiákhoz kapcsolódó tudást a felnőttképzés rendszerében kell megszerezni az előzetesen megszerzett ismeretek beszámításával. Cél, hogy a technikus képzettséget megszerzők számára a szakképzési intézményekből egyenes út vezessen az egyetemre, az előzetesen megszerzett szakmai tudásukat elismerve, a szakmai vizsgájuk eredményét figyelembe véve.

Az iskolán kívül megszerzett tudás és képességek növekedése és az idő értékesebbé válása az oktatást, képzést szervezőktől megkívánja, hogy a már megszerzett tudást és képességeket ismerjék el képzési programjaikban. A Szakképzés 4.0. stratégia kimondja azt is, hogy rugalmasabb tanulási utakat kell biztosítani, azaz be kell számítani az előzetesen megszerzett tudást akkor is, ha azt nem tudja a jelentkező bizonyítvánnyal igazolni, mert tudása gyakorlati munkatapasztalaton alapul. Az egyik beavatkozási intézkedés ezt fókuszba helyezi, azaz az Ipar 4.0 igényeire választ adó, rövid ciklusú vállalati képzések támogatása a cél a képzési idő csökkentésével a felnőttoktatásban és felnőttképzésben az előzetesen megszerzett végzettség vagy gyakorlatban szerzett tudás beszámításával.

A 2023-ban megalkotott Szakképzés 4.0 stratégiához kapcsolódó Cselekvési terv egy országos validációs rendszermodell előkészítését és leírását írja elő, amelynek célja a validációs eljárás során elismert nemformális és informális tudás érvényesítése a szakképzésben, felnőttképzésben és a munkaerőpiacon. A rendszermodell ezt a feladatot szervezetileg a szakképzésben működő akkreditált vizsgaközpontokhoz javasolja rendelni, ahol biztosíthatóak az infrastrukturális - és humánerőforrás feltételei is. A leírás tartalmazni fogja a szükséges munkakörök specifikációját, a személyzet számára szükséges kompetenciákat, a képzési követelményeket és tartalmakat is. A Cselekvési terv 2030-ig 100 fő a korábbi tanulás validálásához felkészített szakemberrel számol.

Bár a magyar felnőttképzés szabályozása lehetővé teszi az előzetesen megszerzett tudás beszámítását és ennek alapján a képzési idő csökkentését, a gyakorlatban ez kevés alkalommal jelenik meg, a képzésszervezők nem élnek ezzel a lehetőséggel, pedig már a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény lehetővé tette a nemformális és informális tanulás eredményének értékelését, elismerését és beszámítását a képzési programokba. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény szintén biztosította az egyénnek ezt a jogát. E törvény felhatalmazta a szakképzésért és felnőttképzésért felelős minisztert az előzetes tudás mérésére és beszámítására vonatkozó szabályok megalkotására. Ez a rendelkezés nem jelent meg, így a felnőttképző intézményeket csak a törvényben leírtak szabályozták.

A módosított, 2020. január 1-től hatályos 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény szerint a kompetenciamérés a képzés megkezdéséhez és sikeres végzéséhez szükséges kompetencia meglétének felmérését célozza (azt igazoló dokumentum hiánya esetén), az előzetes tudás mérése pedig annak felmérése, hogy a jelentkező dokumentumokkal nem igazolt tanulmányok vagy megszerzett gyakorlati tapasztalat alapján képes-e a képzés során elsajátítandó tananyagegység követelményeinek teljesítésére. Ha igen, akkor a képzési rész alól a képzésre jelentkezőt fel kell menteni. A jogszabály nem ad támpontot a felmérés és a felmért tudás, képesség dokumentáltságára, mértékére, mérőeszközeire.

A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet az előzetesen megszerzett tudás beszámítása kifejezés definiálását kiegészíti azzal, hogy a képzésre jelentkező – dokumentummal igazolt – tanulmányainak megfelelősége esetén a jelentkezőt a képzési rész alól fel lehet menteni. Így a dokumentumokkal igazolt tudás továbbra is mérlegelési jogkörben marad a képző intézménynél/szervezetnél.

A 2020. január 1-től hatályos, szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény rendelkezik a korábbi tanulmányok és gyakorlat beszámításáról: „A szakképző intézmény szakmai programjában meghatározottak szerint a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy korábbi tanulmányait, megszerzett ismereteit és gyakorlatát az adott szakmai oktatásra, illetve szakmai képzésre előírt – megegyező tartalmú – követelmények teljesítésébe be kell számítani. A beszámítás alapján a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a tanulmányi követelményeket az előírtnál rövidebb idő alatt teljesítheti.”

A végrehajtási rendelet szerint a képző intézmény igazgatója „dönt a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy foglalkozáson való részvétel alóli felmentéséről, egyes tantárgyak és azok tudásmérése alóli mentesítéséről, az előzetesen megszerzett tudás, illetve gyakorlat beszámításáról”, illetve „a tanulónak joga van arra, hogy kérje a foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését, illetve korábbi tanulmányai beszámítását”.

A szabályozási háttér megteremtésével és a Szakképzés 4.0. stratégia iránymutatásai alapján itt is jelentős változás várható. Konkrét iránymutatás a stratégiában, hogy a formálisan is igazolható végzettséget a képzés során, illetve a képzést lezáró vizsga során be kell számítani. A hasonló munkakörökben a gyakorlatban előzetesen megszerzett szakmai tudást be kell számítani a képzés során, ugyanakkor annak is biztosítani kell a lehetőségét, hogy valaki az adott felnőttképzési formának megfelelő vizsgát tegyen előzetes tudása alapján.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény törvény a külföldön megkezdett és befejezetlen tanulmányok esetén említi, hogy azok folytathatók a hazai iskolarendszerben, és beszámításukról az iskola igazgatója dönt. Ennek gyakorlata a külföldi tananyag és bizonyítvány alapján az évfolyamba sorolás vagy az osztályozóvizsgák megtartása. A köznevelésben a formális rendszerek közötti átjárhatóság biztosításáról van szó, az iskolán kívül megszerzett tudás, képességek esetleges beszámításáról nem esik említés.

A felsőoktatásban a nemformális és informális tanulás során szerzett kompetenciák elismerését és beszámítását részletesen nem határozta meg jogszabály. A 2005-ben elfogadott felsőoktatási törvényben jelent meg először a munkatapasztalatok beszámításának lehetősége (kreditekre váltása vagy teljesítménykövetelmények alóli felmentés szerzése) explicit módon és megengedően, ami átkerült a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvénybe is. Ennek fontos eleme, hogy korlátozza a beszámítás lehetséges maximális mértékét, azaz a képzés során megszerezhető összes kredit egyharmadát a diplomát kiállító felsőoktatási intézményben kell megszerezni. Rendelet, utasítás nem készült a törvény hivatkozott pontjához, az egyetemek így saját szabályozási rendszerükben fogalmazhatják meg a részleteket.

A felnőttek szempontjából fontos az a kérdés, hogy milyen kompetenciákra van szükségük tervezett életpályájukhoz, ehhez milyen támogatást nyújt nekik az oktatási-képzési rendszer, és hogyan tudnak minél rugalmasabban, költséghatékonyan és idejüket kímélve új tanulási útvonalakat elérni. A validáció fejlesztése, az előzetes tudás felmérése és beszámítása így elemi érdeke minden oktatási-képzési szereplőnek.