Tanterv, tantárgyak, óraszámok

A posztszekunder szintű szakképzés tartalmát központilag szabályozó dokumentumokat az adott szakképesítésért felelős minisztériumok adják ki. Két fontos szabályozó eszköz van: a szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a hozzá tartozó követelménymodulok, továbbá a szakképesítések kerettantervei. Ezeket az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) található valamennyi alapképesítésre kidolgozták, és miniszteri rendeletben kiadták. Az OKJ-t 2020-ban jelentősen leegyszerűsítették, a benne található szakképesítéseket a Szakmajegyzékben adták közre, amelyet 2020 februárjától felmenő rendszerben vezetnek be. A fenti szabályozók kötelező érvényűek, de bizonyos szabadságot hagynak az intézményeknek a helyi tanterv elkészítéséhez. Így van mód a helyi pedagógiai elképzelésekhez és a helyi munkaerőpiaci igényekhez is igazodni. 2013 óta a szakgimnáziumi kerettanterveket úgy alakították ki, hogy a posztszekunder szintű szakmai képzés tananyagának 50%-át a 9–12. évfolyamon, további 50%-át a 13. évfolyamon tanulják a diákok. Ez indokolja, hogy a gimnáziumi vagy más ágazatot képviselő szakgimnáziumi érettségizettek számára a posztszekunder szakmák képzési ideje 2 év, amit így a 13. és 14. évfolyamon szervezhet meg a szakgimnázium.

A posztszekunder szintű szakmák szakmai és vizsgakövetelményei tartalmazzák:

• a szakképzés megkezdéséhez szükséges bemeneti kompetenciákat;
• a szükséges iskolai előképzettséget, az elméleti és gyakorlati képzés százalékos megoszlását;
• a rokon szakmákat (az ún. részszakképesítéseket, a ráépülő szakképesítéseket, amelyek az alapszakmával közös modulokat tartalmaznak);
• a szakképesítés munkaterületének rövid leírását;
• a szakmai követelménymodulokat;
• modulonként a szükséges szakmai ismereteket és készségeket, a képzés során fejlesztendő személyes, társas és módszer-kompetenciákat;
• a képzéshez szükséges eszköz- és felszerelésjegyzéket;
• részletesen a vizsgáztatási követelményeket.

A szakma kerettanterve a szakmai és vizsgakövetelmények alapján kidolgozott tanterv, amelynek használata kötelező, de bizonyos mértékig rugalmasan adaptálható a helyi tantervben a helyi viszonyokhoz. A tartalmi fejlesztések az 1990-es évek óta mindig a gazdaság által delegált szakértők bevonásával készültek, többségükben a szakképzésért felelős minisztérium háttérintézetének koordinálásában. Valamennyi tartalmi dokumentum letölthető a minisztérium szakképzési háttérintézete, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, valamint az Innovatív Képzéstámogató Központ honlapjáról.

Helyi tanterv

Az oktatási intézményekben a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség- és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv. Ez utóbbi határozza meg az adott iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, azok tananyagát, követelményeit és óraszámait, valamint az alkalmazható tankönyvek és egyéb taneszközök kiválasztásának elveit. Szintén a helyi tanterv szabályozza az iskola magasabb évfolyamaiba lépés követelményeit, illetve a tanulók értékelésének és minősítésének formáit.

A szakképzés helyi tanterveinek szigorúan igazodniuk kell a szakmai és vizsgakövetelményekhez és a kerettantervekhez. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják, vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek. A posztszekunder szakképzésben a tananyagot a változó munkaerőpiaci igényekre reagálva rugalmasabban adaptálják, mint a felső középfokú szakképzésben.

Oktatási módszerek és tanítási anyagok

A tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok nagyfokú szabadságot élveznek, semmiféle központi dokumentum nem szabja meg az alkalmazandó eljárások körét.

A tanítás a legtöbb iskolában tantárgyanként szervezett 45 perces tanórák keretében folyik, de a gyakorlati oktatás 60 perces órákból áll. A tananyag alapvetően tantárgyakba szerveződik. A posztszekunder képzés módszertanában a (felső) középiskolai és a felsőoktatási módszerek egyaránt meghonosodtak, de az előbbiek dominálnak.

A posztszekunder oktatásban az infokommunikációs technológiák tanórai foglalkozásokon való alkalmazása immár általánosnak tekinthető.

Taneszközök, tankönyvek

Valamennyi szakképesítés esetében a szakképesítésért felelős miniszter által rendeletben kiadott szakmai és vizsgakövetelmények, illetve az új programkövetelmények tartalmazzák a gyakorlati képzés során használandó minimális eszközjegyzéket is.

A posztszekunder szakképzésben nincs minden tantárgyhoz tankönyv. Számos szakmát egy-egy évfolyamon száznál is kevesebb diák tanul, de a keresettebb szakmákat egyidejűleg tanuló diákok száma is csupán néhány száz. A gyorsan változó tananyagokhoz tantárgyanként tankönyvet kiadni nem volna gazdaságos. A sok szakképzési programhoz illeszkedő tantárgyakhoz természetesen vannak tankönyvek, emellett a diákok számára a szakképző intézmény szaktanárai által készített jegyzeteket sokszorosítják, vagy küldik el nekik – egyre gyakrabban – elektronikusan. A tankönyvek mellett egyre jelentősebb szerepet töltenek be az úgynevezett nem hagyományos tartalomhordozók, különösen a digitális technológia alkalmazására épülők.